A nagyjából 700 grammos, mókus nagyságú szürkepofájú
elefántcickány vagy sengi (Rhynchocyon udzungwensis) akár 50 százalékkal is
nehezebb a méretben utána következő elefántcickánynál.
mozgásérzékelő kamerákkal a Tanzánia középső-déli részén elterülő
Udzungwa-hegységben. A fényképek alapján határozta meg Francesco Rovero, az
olaszországi Trento Természettudományi Múzeumának munkatársa.
bukkantunk” – mesélte Rovero a hírügynökségeknek, aki az utóbbi hat évet a
vidék erdei állatai kutatásának szentelte. A végleges bejelentéssel azonban meg
kellett várni az állat létezésének kézzelfogható megerősítését. Erre a Rovero
és Galen Rathbun amerikai tudós által vezetett 2006-os expedíció során került
sor.
A szürkepofájú sengi (forrás: NG.hu)
A csapat a magasan fekvő erdő két területén követte nyomon
az új emlőst, és sikerült élő példányokat befogniuk, annak ellenére, hogy a
magukkal vitt csapdák túl kicsinek bizonyultak az állat méretéhez képest. Ezért
a kutatók egy helyi vadászmódszert – zsinegből készült hurokcsapdát –
alkalmaztak. Négy példányt sikerült így elfogniuk.
A szürkepofájú sengi különös ismertetőjegye – a méretét
leszámítva – a névadó szürke színű pofa és a far fekete alsó része. A rovarevő
állat hossza a farkával együtt elérheti a 21 centimétert, és 25–50 százalékkal
nehezebb az összes többi eddig ismert elefántcickánynál.
Az elefántcickányok elterjedése Kelet-Afrikára korlátozódik, és többségük
erdőlakó. A talajon mozogva szerzik táplálékukat. Rovero „élő fossziliáknak”
nevezte a csoport tagjait, mivel a mai képviselőik alig különböznek a 35 millió
éve élt ősöktől.
