A GPS-navigációs eszközök teljesen hétköznapiakká váltak az utóbbi három évben. Már 50 ezer forint alatt viszonylag használható helymeghatározó rendszert szerelhetünk be gépjárművünkbe. De a belépő árkategóriában zömmel silány kivitelezésre számíthatunk.
A beépített autós navigáció ára pedig hat számjegyű, és nem egyessel kezdődik. A vevő joggal elvárná ennyiért, hogy a modellek térképei frissek és gyakran frissítettek legyenek. Ezzel szemben azt kell tapasztalnunk, hogy a gégenyakra szerelt, látómezőben rezgő GPS-házakban frissebb térkép és sokkal többet tudó szoftver van, mint az előre szereltben.
A vevőket ezen túl még az is sokkolja, hogy a kelet-európai térképek zöme silány. Ha egyáltalán rajtuk van a Balaton és Budapest…
MAGYAROK A TÉRKÉPEN. A felsőkategóriás gépjárművek egyik értéknövelő tartozéka volt sokáig a beépített GPS-navigáció. Az autógyártók vagy alvállalkozóik a rádiósmagnókhoz hasonlóan megvásárolták a kész navigációs rendszert, a világ legnagyobb térképgyártóitól a digitális térképadatbázisokat, és létrehozták saját ipari szabványaikat ezek konvertálására.
Az említett nagy térképgyártók, mint a Tele Atlas vagy a Navteq ugyanis olyan óriási adathalmazokat osztanak meg vevőikkel, hogy csak szelektálás, ritkítás és tömörítés után kerülhetnek rá a hordozókra az útvonaltervezésre és navigációra alkalmas térképek, benzinkutak, szállodák, éttermek, kórházak, traffipaxok adatai is. Ahogy az autósiparban megszokott, mindenki félti saját adatait, sőt abban érdekelt, hogy más azokhoz semmilyen formában ne férhessen hozzá, és megtérüljön a tudás, valamint a térkép borsos licencdíja.
Mi a GPS-navigáció?
Az angol betűszó a „műholdas helymeghatározó rendszer” rövidítése. A bolygónk körül keringő műholdak által sugárzott, polgári felhasználásra alkalmas GPS-vevőkkel fogható, ingyenes jelekből 5-10 méter pontossággal meghatározható helyzetünk.
Ehhez arra van szükségünk, hogy a GPS-vevő szabad ég alatt legalább 3-4 műholdra „rálásson”. Három műhold síkban, míg négy műhold már térben képes meghatározni pozíciónkat. A hosszú „műholdmondatok” miatt az első pozíciófelvétel egyes vevőknél 2-3 percig is eltarthat. A vétel minőségét és így a pozíció pontosságát befolyásolja a rálátás; azaz a belógó fák, a takaró épületek, a gépjárművek fémgőzölt ablaküvege, az úgynevezett napszél is rontja a vételt.
A GPS-vevőt soha ne vezetés közben kezelje, mert balesetet okozhat! Az új autós navigátort érdemes munkába menet, ismert útvonalon használva megismerni. A készüléket ne hagyja a gépjárműben, mert a melegben megolvadhat, a hidegben károsodhat az akkumulátora, s az ablakban hagyott GPS-vevő „felhívás keringőre” a tolvajoknak.
A Mio fejlődését nagyban elősegítette egy magyar cég piaci megjelenése is. Termékeire a NavNGo által fejlesztett iGO My Way navigációs szoftver MioMap névre keresztelt változatát tette, mely könnyen alkalmazkodik szinte bármilyen fejlesztői környezethez. A fejlesztők kitaposták a térképkonverziós utakat, a szoftvert kedvelt funkciókkal látták el, és a világszinten alacsony kelet-európai fejlesztési költségek a még alacsonyabb távol-keleti hardverfejlesztési költségekkel látható sikert arattak.
LEÁLDOZOTT A BEÉPÍTETTNEK? A piaci szerkezet teljesen átalakult. Ma már több tucat no name gyártó állít elő Windows CE-alapú hardvereket, melyek navigációs és multimédiás feladatok ellátását is lehetővé teszik. Az iGO vagy a hozzá hasonlóan könnyen portolható szoftverkörnyezetek pedig gyors piacra kerüléshez vezettek, igen kedvező árakon. Manapság már bruttó 40 ezer forint alatt kaphatunk teljes Kelet-Európa-térképpel ellátott iGO-alapú navigátort hazánkban is.
Persze a 100 ezer forintos árkategóriának is megvan a létjogosultsága. A PND-készülékekben számos olyan kiegészítő szolgáltatás van már, mely fontos a felhasználóknak.
A beépített autós navigáció ugyan kényelmes, nem marad a tapadókorong nyoma az ablaküvegen, nem rezeg a látótérben a GPS-dobozka, és igényes a kivitelezés is, de jönnek már a trónkövetelő megoldások. Az említett hazai gyártó idén jelentette be NavNGo Limuosine készülékét, mely egy fekete dobozba rejtett iGO-szoftverrel és a beépített gyári navigáció képernyőjével képes leváltani az ausztriai határtól keletre üres, méregdrága megoldásokat. Mindezt egy komolyabb tenyérszámítógép áráért megkapjuk egy olyan Európa-térképpel, mely teljesen versenyképes a piacon.
KELETEN NINCS ÚT? A keleti blokk korábbi politikai elszigetelődése azzal is járt, hogy a térképeket katonai titokként kezelték. A világ legnagyobb térképgyártóinak nagyon részletes és pontos térképeik vannak Nyugat-Európáról, de hazánk és a környező országok napjainkban értek csak el oda, hogy felmérjék, mekkora üzlet a térképészet, főleg, ha navigációval párosítjuk.
Magyarországon számos cég nagyon régóta foglalkozik ipari szinten is digitális térképek gyártásával, forgalmazásával. A régióban jól állunk. Az említett Tele Atlas és a Navteq is foglalkoztat már hazai beszállítókat, egyes navigációs eszközökben ennek eredményei már láthatók: vannak már GPS-navigációs eszközök a piacon, amelyeken Magyarország térképlefedettsége 95 százalék feletti. Számos környező országban sokkal rosszabb a helyzet.
KIAKNÁZATLAN LEHETŐSÉGEK. A piacvezető PND-gyártók sem igen törekedtek arra, hogy a régió a felvevőpiacuk legyen. Mivel a GPS-navigáció felfutóban van, meglévő ügyfélkörük is rejt kiaknázatlan lehetőségeket. Bevezetnek olyan fejlesztéseket is, mint például a helyfüggő szolgáltatások (LBS). Ez azt jelenti, hogy valamilyen technológia segítségével a szolgáltatást nyújtó megállapítja, merre jár éppen a mobiltelefon vagy bármilyen más mobileszköz felhasználója, majd az ő igényeinek és földrajzi helyzetének megfelelő információt vagy bármilyen más tartalmat továbbít neki.
Így már talán érthető, miért vágott bele a Nokia a GPS-navigációs megoldásokba, és miért tett ajánlatot 5,7 milliárd euróért a Navteq felvásárlására. A TomTom bemutatta SIM-kártyás GPS-modelljét, majd ezt követően nem sokkal ajánlatot tett a Tele Atlas megvásárlására. A Garmin amerikai pozícióit védi, és az európai piacot igyekszik meghódítani még jobban, de főleg tőlünk nyugatra. Előnyünk annyi származhat a figyelmetlenségből, hogy olyan hazai gyártók erősödhetnek meg a navigációs piacon, mint az idén 4-5 millió iGO-licencet értékesítő NavNGo vagy az ÚtInfó szoftvert fejlesztő Térképtár.
ERRE TART A NAVIGÁCIÓ. Akik gyakran forgatják a hi-tech magazinokat, weboldalakat, már régóta olvashatnak olyan navigációs készülékekről, melyek zenelejátszás mellett kép- és filmnézésre vagy a digitális televíziózás vételére is alkalmasak. Megjelentek az első beépített fényképezős modellek, amelyek a lefotózott névjegykártyán lévő címre navigálják az autóst, vagy a digitális képbe mentik a felvétel helyének GPS-koordinátáit. A PND-k már nemcsak GPS-ek, hanem telefon-kihangosítók, telefonkönyv-kezelők, tolatókamera-kijelzők, időjárás-jelentők, hangoskönyv-felolvasók, épületeket és dombokat mutogató, 3D-s turisztikai térképek…
Ausztráliában a Vodafone most vezet be hálózatán egy olyan online útvonaltervező szolgáltatást, mely minimális díjért lehetővé teszi a felhasználó számára a tájékozódást, az útvonaltervezést egy egyszerű, Java-programok futtatására alkalmas mobiltelefon segítségével is. A felhasználó csak akkor fizet, ha nem akar reklámot kapni. Ellenkező esetben ugyanis a hirdetők fizetik meg a díjat, amiért cserébe az autóvezetők a navigáció során valóban a tartózkodási helyükön elérhető szolgáltatásokról értesülnek.
A már említett Nokia-Navteq-beruházás abba az irányba mutat, hogy a mobilhálózattól független gyártó maga fog diktálni, és a hálózatüzemeltetők szerepe az adattovábbításra korlátozódik. Ez a lépés magában hordozza azt a veszélyt, hogy a mobilszolgáltatók elvesztik a közvetlen kapcsolatot felhasználóikkal, annak ellenére, hogy az alapszolgáltatásokat tőlük rendelik meg.
A trend világos; a GPS-navigáció és a mobiltelefónia egybeolvad. A jövőben lesz egyetlen kütyünk, amellyel tudjuk, hová tartunk, és „tudják”, hol és mikor milyen zenét hallgattunk, milyen éttermet kerestünk, és van-e elég pénzünk arra, hogy megvegyük a reklámmentességet.
