A 2004 januárjában az Európai Űrhivatal (ESA) által útnak indított Rosetta űrszonda november közepén 5300 kilométerre közelítette meg a Földet. A közeli repülés célja az volt, hogy kihasználva a Föld gravitációs terét 10 ezer kilométer/óra sebességről 126 ezer kilométer/óra sebességre gyorsuljon fel.
Az űrszonda mégsem ezért került az újságok címlapjára november 13-án, hanem azért, mert az amerikai csillagászok rövid ideig egy a Földhöz túl közel elhaladó veszélyes kisbolygónak nézték.
A szenzációs hír mellett maga a manőver jelentősége elsikkadt. Az igencsak emlékezetes közeli repülés alatt számos különleges képet készített a szonda a Földről: a felvételeken az éjszakai fényárban úszó Föld látható.
A nagyvárosok fénye még a világûrbõl is látszik. (Forrás: ESA)
Egyre többen hívják fel a figyelmet napjainkban a környezetszennyezés egy különös fajtájára, a fényszennyezésre. A problémát elsősorban a szórt fény és nagyvárosok rossz világítástechnikája okozza, ugyanis a lámpatestek fényének jelentős része nem a föld, hanem az ég felé irányul. Ez egyrészt megzavarja a madarakat és a rovarokat, ugyanakkor egyre kevesebb helyen élvezhetjük zavartalanul a csillagos égbolt látványát. Megdöbbentő, hogy mint az űrszonda által készített képek is mutatják, a fényárban úszó városok még a világűrből is láthatók.
Az első felvételen Európa déli része és a Közel-Kelet látszik. A második kép ugyanezt a területet mutatja be hamisszínes felvételen. Itt már jobban kivehető a szárazföld kontúrja. A kép középső részén látható hosszú világos csík a Nílus menti településeket jelzi. Jól látható az olasz csizma közepe táján Róma, tőle egy kicsit jobbra felfelé hatalmas kifli alakú világos folt a Velencei-öböl partvidéke, de szintén fényárban úsznak Izrael és az Arab-öböl part menti települései is.
A harmadik képen láthatjuk, hogy Ázsia legnagyobb „világító foltja” Hongkong. Itt megkönnyíti a tájékozódást, hogy az ESA szakemberei bejelölték a nagyobb településeket.
A fényszennyezés megzavarja a madarakat és a rovarokat. (Forrás:ESA)
Magyar kutatók is részt vettek a nemzetközi munkában
A Rosetta űrszondát az Európai Űrhivatal 2004 februárjában indította útnak. Célja a Csurjumov-Geraszimenko üstökös, amellyet – többször élve a Föld és a Mars parittyahatásával – 2014 augusztusában ér el. A találkozás a Naptól 3,6 CSE távolságban történik, és útközben a szonda elhalad majd a Rhodia és Lutetia kisbolygók mellett is (2008-ban és 2010-ben).
A Rosetta-szonda az űrtörténelem több első helyére is pályázik. Először is teljes egészében napenergiával éri el távoli célpontját, amelyhez az eddig az űrbe bocsátott legnagyobb napelemeket használja. A 14 méter hosszú elemek teljes sugárzásgyűjtő felülete 64 négyzetméter. Még a világűr olyan területein is, ahol a napsugárzás a földi szint 4 százaléka, képes elegendő energiát termelni.
Ezentúl a Rosetta lesz az első szonda, amely a fenti módon randevúzik üstökössel, továbbá az első, amely leszállóegységet (a közel 100 kilogrammos Philaet) is lebocsát. A Rosetta első abból a szempontból is, hogy egy üstökösnek a teljes átalakulását végigköveti: a Jupiter közeléből egészen a Naprendszer belső részéig kíséri az égitestet.
Elvész a csillagos égbolt látványa. (Forrás:ESA)
A nagyszabású nemzetközi űrvállalkozásban magyar tudományos kutatóintézetek is részt vesznek. A magyar tevékenység döntő hányada a Philae leszállóegységhez kapcsolódik. A legnagyobb feladat az egység központi számítógépének kifejlesztése volt, amelyet a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetben (RMKI) végeztek el.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szélessávú Hírközlő Rendszerek Tanszékén a Philae fedélzeti ellátó és energia-elosztó rendszertervét készítették el. A KFKI Atomenergia Kutatóintézet (AEKI) munkatársai két tudományos műszer tervezésében és elkészítésében vettek részt.
Az RMKI az Orbiterre kerülő, öt különböző érzékelőt tartalmazó plazma mérőrendszer létrehozásában is vállalt feladatot. A Rosetta-program 14 ország együttműködésével valósul meg.