Wunderlich: Villány másként

Félédes, édes vörösbor nagy tételben kapható – ez a táblára írt szentségtörés jócskán ront a kedélyállapotunkon Villány határában. „A kategória önmagában nonszensz” – magyarázza lapunk borszakírója, Tompa Imre. A klíma még Dél-Magyarországon sem megfelelő ehhez; Egerben esetleg a kadarka aszú lehet ilyen, kis mennyiségben, de a természetes édes vörös nálunk ritkán jön össze. Adalékanyagként marad tehát a cukor, már akinek van hozzá gyomra – úri népek elutasítják. Valami hasonlót kellene Villány sztárborászainak a helyi borpancsolókkal tenniük. „De a legkevesebb, hogy az önjelölt Mekk Elekek cégérét leverik” – vázolunk egy szebb jövőt a kocsiban, miközben végighajtunk a borospincékkel szegélyezett főúton.

A posztkádári stichhel rendelkező városrészben kiszállunk, csupán az atmoszféra végett, de a muskátlis ablakokban, a kockás abroszokban, a nyelőcsőben valahol tüdőtájékon elakadó, szikkadt pogácsák után küldött vörösborokban nincs köszönet. Menekülőre fogjuk. Miközben tudjuk, hogy a Bock, Gere és Tiffán által teremtett Villányban rengeteg az öröm, látjuk azt is, hogy az általuk teremtett alapokra lehet építkezni. Tompa utasításai alapján most tehát a reformereket keressük fel. Szakértőnk a Nagyharsány határánál lévő Wunderlich látványpincéhez navigál, s közli: „itt van neked egy helyi rendszerváltó, egy újhullámos figura”.

Nem vitatkozom. A Wunderlich Látványpince tényleg pazar. A világlátottak szerint Franciaországban vagy a kaliforniai Napa Valley-ben akad ehhez fogható high-tech borászat. Miközben ámulok, beugrik a kocsiban hallgatott zene, a Bëlgás fiúk Boros című száma, amelyben felcsendül az intelem: „a franciáknak üzenem, hogy legyenek résen a présen, a présen… mert keményen tolják a fiatalok, a New Generation!”

Bár Wunderlich Alajos – akit amúgy mindenki csak Lojziként ismer – középkorú, olyan értelemben újgenerációsnak számít, hogy tagja a Villányról másként gondolkodók mozgalmának. Története mesébe illő. Sokak szerint jobban járt, mintha megütötte volna a főnyereményt. Történt ugyanis, hogy Lojzi lottószelvények ikszelgetése helyett tette a dolgát: borászkodott, mígnem egy szegedi orvosnak, Szűcs Róbertnek olyannyira megízlett a mester 1996-os Cabernet Franc-ja, hogy úgy döntött, a Wunderlich Pincészetbe fektet. Szűcs 2004-óta több mint 2,5 milliárd forintot invesztált kedvenc borászatába, a megtérülést pedig türelmesen várja, miközben azon mosolyog, Villány hogyan próbálja meg feldolgozni mindazt, ami a város szélén történik.

Indulj el egy úton…

„Mindig rebellis voltam” – magyaráz a pénzügyi befektető, aki az erre való hajlamot a XVIII. században Horvátországba települt, svájci gyökerű Wunderlich családban is érzi. Sajátos példa volt erre, amikor a borász nagyobbik lányának férjét a fülbevalója miatt állandóan zrikálta a környezete, s miután ezt az öreg Wunderlich – Lojzi akkor már 70 éves, járókerettel közlekedő apja – megelégelte, szolidaritásból három fülbevalót lövetett be magának… Később azokkal együtt temették el a papát, aki egyébként sohasem borászkodott.

Eleinte Lojzinak sem volt sok köze a borhoz. Esztergályosnak tanult, majd ebbéli minőségében 14 évet húzott le a Mezőgép Vállalatnál, ezalatt pedig kitanulta a bádogos szakmát is. Dolgozott templomtetőn – ott érintette meg a baranyai táj szépsége -, illetve kalapált számos présház tetején, s addig figyelgette a borkészítést, míg arra gondolt, ez talán neki is menne.

Amikor 1978-ban építkezni kezdett, a cél érdekében vásárolt telek egy szőlőbirtok volt. Míg épült a ház, Lojzi szüretelt, a szőlőt eladta, majd idővel apja ismerősénél feldolgozta, hogy saját örömére rosét készítsen. Később egyre több szőlőt vásárolt, köztük egy kadarka ültetvényt, amelynek terméséből 1993-ban az országos borversenyről elhozta „A legjobb kadarka” címet. Ifjú borászként persze akadtak kudarcai is, ám 1997-ig már öt aranyérmes borral büszkélkedhetett. Leégett présházát egy palackozóval kiegészítve újraépítette, közben beiratkozott egy borásziskolába. Itt megbuktatták Wunderlichet, aki nagykereskedők révén az idő tájt 10, 20, 25, majd 40 ezer palackot értékesített évente.

—-…Én is egy másikon—-

Eközben Szűcs Róbert, orvosi diplomával a zsebében, már túl volt egy sikertelen disszidáláson: 1986-ban menekültként sebészi karriert szeretett volna befutni az Újvilágban, ám ez nem jött össze. Kevéssel a kommunista rezsim leváltása előtt senki sem hitte el neki, hogy a rendszer üldözné. A bevándorlási tisztek elmagyarázták neki, hogy számos nála tehetségesebb, kisebb igényű és egójú indiai és filippínó vár hasonló lehetőségre. Fél év után tehát hazatért, de nem bánta, mert a Mark Twain műveiben megismert Amerikát hiába kereste. „Talán több Updike-regényt kellett volna olvasnom” – szűri le a tanulságot Szűcs, aki sebésztanoncnak állt Szegeden, majd szívsebészetre próbált szakosodni, de professzora pár év után eltanácsolta a pályáról, mondván: sem türelem, sem alázat nem szorult belé.

Ekkor keveredett ki egy Ausztriában élő barátjához. Ottani vendéglátói azután avatták nemzeti hőssé, hogy megmentette a szívbetegségével félrekezelt nagymama életét. Amikor pedig barátja jól menő, orvosi műszereket gyártó cégével Magyarországon akart terjeszkedni, neki ajánlotta fel a Novomed itteni leányvállalatának felépítését. Szűcs Róbert idővel kivásárolta a céget, majd profilkiegészítésként, Cardiolab néven, szívkatéteres ellátást nyújtó vállalkozást gründolt.

Hol egymást találjuk…

Wunderlich Alajos tíz évvel ezelőtt került Szűcs látókörébe. Ekkor ivott ugyanis először a borász 1996-os cabernet franc-jából, ami állítása szerint javított az életminőségén. Már rendszeresen lejárogatott Villányba, amikor észrevette: a nagykereskedők úgy fordítottak hátat Lojzinak, mintha sohasem létezett volna, holott addig az ő borával építgették egzisztenciájukat. Ehhez Szűcs szerint azt kell tudni, hogy a brand tekintetében megerősödött Villányban az lett a nagykereskedők barátja, aki minél nagyobb mennyiséget, minél olcsóbban adott nekik viszonteladásra.

Szűcs 2001-ben úgy próbált segíteni a borászon, hogy megkérte, készítsen neki 10 ezer palack prémium minőségű bort. Ez a vállalkozó részéről egy 20 millió forintos beruházás volt, amiből a mesternek szőlőre, pincére és jó minőségű hordók vásárlására is jutott. „Vettem neki egy labdát, hogy meglássam, tud-e a nagypályán Ronaldinhóként játszani” – indokolja Szűcs Róbert a megrendelést. Lojzi bizonyított, így az üzletember 2002-ben e mennyiség másfélszeresének előállítására kérte; az ekkor készült borok közül a 2002-es cabernet sauvignon több borversenyről is éremmel távozott (legutóbb az idei AWC Vienna aranyérmét zsebelte be). Így 2003-ban megint dupláztak; ekkor született a Viktória, a ház legjobb bora, amelyet az idén a Pannón Bormustra csúcsborai közé választottak a bírák.

Ez idő tájt vált világossá, hogy a meglévő infrastruktúra nem alkalmas nagyobb mennyiségű bor előállítására. Szűcs – aki a saját definíciója szerint nylonszatyros kereskedőből lett befutott orvosi műszereket forgalmazó vállalkozó – még többet fektetett Wunderlichbe. A pincéket eladták, hogy zöldmezős beruházásként 1 milliárd forintból 2 ezer négyzetméteres feldolgozóüzemet építsenek Villány határában, ahol 50 ezer palack előállítása helyett 300 ezerre adódott lehetőség. Az építkezés 2003 júniusától 2004 szeptemberéig tartott. Ugyanebben az évben vonták össze erejüket egy közös cégbe, a Wunderlich Borászati Kft.-be. Lojzi ide korábbi cégét, borkészletét és szakmai tudását hozta, míg Szűcs a vállalkozásaiból származó pénzét fektette be.

Két évvel ezelőtt az értékesítési rendszer felállítása volt napirenden, ami önálló nagykereskedelmi lánc kiépítését jelentette, továbbá azt, hogy immár saját jogon vannak jelen szuper- és hipermarketekben, vinotékákban, illetve vendéglátóhelyeken. Ugyancsak 2005-ben vált nyilvánvalóvá, hogy a termelőüzem önmagában nem elég: attrakció is kell, ami a pincészethez vonzza az embereket, s élményt ad nekik. E nélkül ugyanis senki sem fogja épp az ő boraikat választani. Szűcs Róbert tehát megint a zsebébe nyúlt, s 1,5 milliárdot invesztált egy ötcsillagos környezetbe, amely ma látványpincét, éttermet és bortrezort foglal magában.

A birodalom felhúzása persze nem volt fájdalommentes. Szűcs legnagyobb melléfogásaként azt említi, hogy magyarokra bízta az első ütem kivitelezését. Ám ez a fiaskó sem törte meg az üzletembert, aki 2009-re 76 szobás hotel felépítését, 2010-re pedig a félmilliárd forintos forgalom elérését tervezi. Emellett uniós forrásból egy 500 ezer palackos feldolgozót szeretne, miközben ügyesen próbálja elkölteni azt az 1 millió eurós, bormarketingre szerzett támogatást, amelyet pár hete egy – nevesebb villányi borászatokat tömörítő – konzorciummal nyert el. A cél egyértelmű: Villánynak fel kell kerülnie a világ bortérképére.