Aki sok pénzt fizet ki autójáért, az teljes joggal várja el, hogy sokat is kapjon cserébe. A lóerők számának fokozása egy idő után értelmetlen – ráadásul lassan ébredező környezettudatos lelkiismeretünket is furdalja -, így az autó különlegességét, exkluzivitását leginkább szolgáltatásai és kényelme teremthetik meg.
A Mercedes például régóta kínál úgynevezett ortopédülést bizonyos modelljeibe, de e téren is lépni kellett. Ez ugyanis nem volt más, „csak” egy nagyon kényelmes gyógyfotel, amelyben az egyébként hátfájós vezető akár hosszabb távon, órákon át gond nélkül vezethetett.
A JOBB HÁTSÓ ÜLÉS. A nagykategóriás szedánokból ma már nem hiányozhat az ülésfűtés mellett a szellőztetett ülés, sőt a masszírozó funkció sem. A közelmúltban bemutatott új Lexus LS 600h pedig igazi különlegességet kínál: felár ellenében jobb hátsó ülése majdnem teljesen fekvő helyzetbe dönthető, amolyan dívány, amelyben villanymotorok szakértő kezekként végzik el a tradicionális ázsiai Shiatsu-masszázst. A szerencsés sorsú utas gombnyomással teljesen előretolja az előtte lévő ülést, elterpeszkedik az alatta elnyújtózó ülésen, majd ellazul, ahogy a gépujjak megdolgozzák a derekát, hátát.
Jó orruk van hozzá
Az Audi orrcsapata is sokat tesz azért, hogy a négykarikás autók kellemes partnerei legyenek tulajdonosaiknak. A gyár pszichológusai szerint tudat alatt valamennyi érzékszervünk befolyásolja, hogy egy adott környezetben kellemesen vagy rosszul érezzük-e magunkat. Így nem elegendő, ha szép látványt nyújt a műszerfal, kellemes tapintású a volán, megnyugtató hanggal csukódik a vaskos ajtó – egy Audiban kellemetlen szagélmény sem fogadhat minket. Az orrcsapat szakemberei ezért egy-egy modell minden olyan alkatrészét alaposan megszagolgatják és értékelik, amely illatot bocsáthat ki magából: a különböző textilek, bőrök, az oldószerekkel kezelt műanyagok és gumik hő hatására mind ezt teszik, ezért Ingolstadban úgy gondolták, hogy erre is figyelniük kell. Ötödik érzékszervünk, az ízlelés azonban egyelőre munkanélküli az autókban.
PARKOLÓMŰVÉSZEK. Utunk a Lexusban véget ért – az ajtót azonban nem csapjuk be, elég behajtani, mert a villanymotor majd behúzza mögöttünk -, és most szálljunk át a BMW 7-esbe. A bajor masina a parkolóművész. Az egyelőre kísérleti stádiumban lévő rendszernek csupán egy, a garázs szemközti falára szerelt tükörre van szüksége ahhoz, hogy egyedül beterelje az ötméteres monstrumot a szűk parkolóhelyre.
A folyamat a következőképpen zajlik: a vezető kiszáll, s a kulcson elhelyezett gombbal aktiválja az automatát. Az autó váltója D állásba kapcsolja magát, adagolja a gázt és a féket, valamint a kormányt működtetve bemanőverezi magát a parkolóhely mértani közepére, majd megáll, leállítja a motort, behúzza a kéziféket, és zárja az ajtókat. Sőt, megjegyzi a bemeneti pályát is, és amikor kiáll, ugyanazon tolat vissza.
Emellett az önálló parkolásra képes Prius mutatványa szinte unalmas: abban a vezető az autó mögötti terület képén és az azon lévő parkolóhelyeket mutató kijelzőn kiválasztja, hogy párhuzamos vagy merőleges helyre szeretne-e betolatni. Amennyiben a hibrid Toyota rábólint a választásra, a vezetőnek nem kell mást tennie, mint a manőver végén lefékeznie az autót: a volánt itt is láthatatlan kéz tekeri és – ellentétben velünk – soha nem szabja el az ívet.
FANTASZTIKUS VILÁG. Meglepő ötleteknek egyébként se szeri, se száma az autóiparban – különösen, amikor a tanulmányautókat kell érdekesebbé tenni. Ilyenkor valóban fantasztikus kényelmi berendezések jelennek meg a fedélzeten. Hiszen egy koncepcióautóban minden jöhet: megnyugtató fény- és hanghatások, robotpilóták vagy éppen beépített kávéfőző, mint az Audi Roadjet-tanulmányban.
Ezek az ötletek aztán többnyire nem valósulnak meg. Részint azért, mert a sorozatgyártásuk megfizethetetlen lenne, részint pedig praktikus okokból, mint a már említett presszógép, hiszen tűzforró italt szürcsölgetni autózás közben talán nem szerencsés dolog – de mindenképpen jól hangzik.
Orvos a gyárban
A Lexus mottója a tökéletességre törekvés. Ezért nem csak az illesztési réseket szabják a lehető legkisebbre, nem csak arra figyelnek oda, hogy az utastérben a különböző fedelek egyforma sebességgel és idő alatt nyíljanak ki, hanem – az LS luxuslimuzinba történő beszerelés előtt – motorjaikat sztetoszkóppal is megvizsgálják. E munkafolyamatnak neve is van: a japán mérnök a „fejlett kézművesség” egyik állomásaként próbapadon beindítja a gépet, majd alaposan meghallgatja szívverését. Gyakorlott füle a legapróbb hallható rendellenességeket vizslatja, s amennyiben szükséges, elvégzi a kellő beállításokat. A motornak ugyanis teljesen simán és a megfelelő, a tervezők által meghatározott hangszínnel kell pörögnie. A Lexus belső standardja szerint a márka legnagyobb modelljébe szerelt V8-as motoroknak – az előírt karbantartási periódusok betartása mellett – nyolcszázezer kilométert kell problémamentesen teljesíteniük.
