A kötelező biztosítás, a casco díjait vagy akár a havi üzemanyagszámlát is szinte forintra ki tudjuk kalkulálni. Az értékvesztés megfoghatatlanabb fogalom, de az autózás egyik legnagyobb költsége. Nálunk, Magyarországon mindenképpen az, hiszen jellemzően húszezer kilométer alatt van az éves futásteljesítmény, vagyis az üzemanyagszámla és a karbantartás összege messze az autó értékének csökkenése alatt marad.
Érdekes megfigyelni a használtpiacon, hogy nem a futásteljesítmény növekedésével arányosan csökken az autó értéke; egy hároméves kocsi 40 000 kilométerrel ugyan többet ér, mint nyolcvanezret futott társa, de értékvesztése távolról sem feleakkora. A futásteljesítmény helyett az értékvesztést alapvetően a kategória, az extrák ára és mennyisége, a motor (dízel, benzines vagy hibrid-e), illetve a márka befolyásolja. 
KICSI ÉS DÍZEL. Mivel a magyar piac hangsúlyozottan árérzékeny, nálunk a kisautók a legkelendőbbek, mellettük a kompaktokból fogy még sok. Emellett az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak – s az előrejelzések további előretörésükről szólnak – a kombik, a kompakt egyterűek és az úgynevezett városi terepjárók.
Ez a tendencia világosan kirajzolódik a használt kocsik piacán is, vagyis a legkisebb értékvesztéssel az ilyen autók eladóinak kell szembesülniük. Főleg akkor, ha autójuk orrában dízelmotor dohog. Bár a gázolaj ára már szinte utolérte a benzinét, a gazdaságosabban működő dízelmotorok alacsonyabb fogyasztása csekélyebb fenntartási költségeket jelent, így a dízelmotoros autó értékvesztése kisebb a benzinesénél – igaz, kevés kivételtől eltekintve újkorában többet is kellett érte fizetni.
MÁRKÁK ÉS HITEK. A márkák kérdése elvezet minket az imázshoz, s az évtizedes beidegződések e téren csak nagyon lassan változnak. A japán márkáknak (különösen a Toyotának, a Hondának és a Mazdának) jó a hírük a megbízhatóság terén, ezért a kis- és a kompaktkategóriában viszonylag jól tartják értéküket, a nagyok között azonban – ahol már sokkal inkább a presztízs számít – ugyanolyan pénztemetők, mint európai társaik, ráadásul a használt japán nagyautókban nincsen dízelmotor.
A Mercedes és Volkswagen nimbusza még él – noha olykor a meghibásodási statisztikák ezt nem támasztják alá -, az „Opel, sose kop’ el” szlogen azonban már a használtpiacon is a feledés homályába vész. Minőségi és megbízhatósági problémák miatt az olasz és a francia modellek általában még a szokásosnál is gyorsabban veszítenek újkori árukból, s ezen csak némileg enyhíthetnek jó dízelmotorjaik.
Aki új autója vásárlása előtt igazán alapos elemzést követően hozza meg döntését, az még az autó fényezésének színét is úgy választja meg, hogy az újraértékesítéskor ne hozza magát a nehéznél is nehezebb helyzetbe. Ezért biztosra megy, és a szürke valamilyen árnyalatát választja, amely a használtpiacon is a leginkább elfogadott. Egy nagyautót például piros vagy világoszöld fényezéssel megvenni szinte reménytelen helyzetbe hozza a tulajdonost, amikor használtan szürke, fekete és kék riválisai mellé állítva keres vevőt. A kiskategóriában persze jóval szabadabb a színválasztás, hiszen a kiskocsiknak jól állnak a vidámabb árnyalatok.
KEZDETI ÉVEK. Az extrák még magánál az autónál is gyorsabban veszítik el értéküket. Bizonyos tételek (szervokormány, légzsák, központi zár) nélkül már a kiskocsikon is nehéz túladni, a nagyobb kategóriákban pedig már a használt autók vevői is elvárják a klímát, az audioberendezést. Az egykori vásárlás előtt aprólékosan összeválogatott extrák és tartozékok többségének eredeti ára vagy akár annak töredéke azonban szinte egyáltalán nem érvényesíthető az újraeladáskor. A gazdagon felszerelt kocsik persze előnyt élveznek; ha többért nem is, de legalább hamarabb gazdára találhatnak.
Az értékvesztés hatalmas szórást mutat – hasonlóan az új autók listaárához. Alapszabály, hogy az első évben a legnagyobb arányú az értékcsökkenés, s az esztendők során egyre kisebb mértékű. A legkevésbé érintett modellek (például Honda Jazz, Toyota Yaris, VW Polo, Opel Corsa) 45-50 ezer kilométeres futásteljesítménynyel számolva, három év alatt újkori áruk mintegy 20-30 százalékát veszítik el. Ennek éppen a fordítottja igaz a legszerencsétlenebb modellekre – egy francia nagyautó nagy lökettérfogatú benzinmotorral eredeti árának harmadát-negyedét, esetleg csak ötödét érheti három évvel később, ha egyáltalán akad rá vevő.
Forintban kifejezve sokkal riasztóbban jelenik meg ez a különbség. A népszerű és használtan is keresett kisautók tulajdonosai e példa alapján mintegy 700-900 ezer forintot veszítenek három év alatt, a kényelmes luxusautó gazdája viszont – a jóval borsosabb újkori vételárból kiindulva – ennek akár tíz-tizenötszörösét is.
