Élet-Stílus

Emelés és szorítás

A szakemberek szerint évek óta először van esély arra, hogy a megszorító intézkedések és az inflációs fenyegetés együttes hatására a vállalatok betartják a bérajánlásokat.

Ebben az esztendőben az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) 5,5-8,0 százalékos bruttó béremelést javasolt a vállalkozásoknak a versenyszférában. Ebből már sejthető, hogy a reálbér csökkenni fog.

Az a tapasztalat egyébként, hogy a bérajánlásban rögzítettnél magasabb szokott lenni a bruttó bér. 2006-ra például 4-5 százalék volt a javaslat, de már novemberre 8,6 százaléknál tartott a béremelkedés. Elképzelhető viszont, hogy az idén a kedvezőtlen feltételek következtében másként lesz, mint eddig.

MEGSZŰNŐ AUTOMATIZMUSOK. Legutóbb a Watson Wyatt készített felmérést a béremelési szokásokról Kerti Piroska vezető tanácsadó irányításával. A közel kétszáz megkérdezett cég 88,2 százalékánál évente egyszer emelik a béreket: döntő többségüknél az év első felében. 60,7 százalékuk januárban, 10,7, illetve 14,3 százalékuk pedig márciusban és áprilisban. A vállalatok közel 9 százaléka évente kétszer tekinti át a fizetéseket, szinte kizárólag januárban és júliusban. Elvétve előfordul havonkénti bérrendezés is.


Emelés és szorítás 1

Mindebből persze nem következik, hogy a vállalatok reakciója automatikus lenne az inflációs jelentések vagy a bérajánlások nyomán. Az idén például egyáltalán nem kapkodtak a béralkuval. Sőt alaposan számoltak oda-vissza: alapelvnek tekinthető, hogy általában nem korrigálják az önhibájukon kívül bekövetkező nettó bércsökkenést. Így pesszimista becslések szerint akár tízszázalékos is lehet 2007-ben a megszorítások miatt bekövetkező jövedelemvesztés: a versenyszférában legfeljebb 6 százalékos emelés várható, a közszférában dolgozók pedig egyáltalán nem számíthatnak kompenzációra.

Ha a vállalatok az éves bértervezésnél az infláció és egyéb tényezők mellett figyelembe veszik is a reálbércsökkenést, az idén kettős présbe szorultak: az adóterhek növekedése mellett a bérjellegű kiadások megugrása miatt többet kell költeni a dolgozói juttatásokra. (A kormány egyébként 6,2, a Magyar Nemzeti Bank pedig 6,9 százalékos inflációt prognosztizál erre az évre. A reálbérek átlagosan 4,2 százalékkal lesznek alacsonyabbak 2007-ben tavalyhoz képest.)

KOMPENZÁCIÓS KÍSÉRLETEK. A Watson Wyatt a bérek 6,4 százalékos növekedését prognosztizálja 2007-re, az általa megkérdezett társaságok 5,8 százalékos inflációval számolnak. A tanácsadó cég felméréséből az is kiderült, hogy a vállalatok a megszorítások hatására felfelé módosították a tervezett béremelések mértékét. Kerti Piroska szerint a bruttó bérnövekedést 1-1,5 százalékkal tolhatja feljebb a megszorítások ellensúlyozása.

A kényelem bére

Már évek óta nincs érezhető bérfejlesztés Magyarországon Csapos Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke szerint. Mivel a munkáltatóknak a költséghatékonyság fontos, a megszorítások miatt lecsökkent nettó kereseteket a cafetéria-rendszereken keresztül igyekeznek majd kompenzálni, ha lehet. A nem bérjellegű juttatások hátránya azonban, hogy a munkavállalók egy idő után hozzászoknak ezekhez, és inkább „a kézzelfoghatóbb”, pénzben kapott juttatásra koncentrálnak.

Az egyes beosztásokra nézve ez persze más és más: egy cég általános menedzsmentje az alapbért tekintve átlagosan 3,8, a felső vezetés pedig 4,7 százalékos keresetnövekedésre számíthat idén. A legnagyobb, öt százalék körüli emelést a középvezetők, valamint a szakértői szinteken és az adminisztratív területen dolgozók kapják. A fizikai dolgozók átlagosan 4,5 százalékos bérfejlesztést várhatnak a zömmel multinacionális cégek körében készült felmérés eredményei szerint.

A Hay Group elemzői úgy látják, a hazai reálkeresetek öt százalékkal csökkennek 2007-ben, a vállalatok többsége ugyanis nem tervezi ellensúlyozni az adó- és járulékváltozások negatív hatását. Összesítésük alapján az idei tervezett, átlagos béremelés 5-6 százalék lehet. A Hay Group úgy tapasztalja, a legtöbb vállalat képtelen kompenzálni a dolgozók reálkereset-csökkenését (ehhez szakszervezeti számítások szerint legalább 13-15 százalékos béremelésre lett volna szükség), így inkább béren kívüli juttatásokkal próbálnak enyhíteni a dolgozók helyzetén. De e téren is kényszerpályára kerültek, csak olyan ösztönzőket, juttatásokat adhatnak többletként a munkatársaknak, amely nem rontja a versenyképességet.

Más felmérések, például német érdekeltségű vállalatoknál készültek átlagban 6 százalék körüli emelési szándékot jeleztek. Ezért a versenyképes és jól kidolgozott kompenzációs csomag egyre fontosabb eszköze lesz a munkatársak megtartásának vagy elcsábításának.

EGYMÁSRA FIGYELNEK. A jóval magasabb bérnövekedéshez szokott magyar munkavállalók számára az éves, 3-6 százalékos emelés kevéssé motiváló erejű. Ráadásul a tehetséges munkaerő megszerzéséért egyre nagyobb harc folyik Magyarországon is, miközben a költséghatékonyság az egyik legfontosabb versenyelőnnyé vált, vagyis a jövedelemfelmérésekből kapható összehasonlító adatok kulcsfontosságúak lehetnek a cégek számára. Emiatt általános tendencia, hogy egymást figyelve emelik (vagy nem emelik) a béreket a vállalatok.

Az év folyamán realizálódó bérnövekedés makrogazdasági szempontból is meghatározó lehet. A Magyar Nemzeti Bank a versenyszférában 7,3 százalékos átlagbér-növekedést prognosztizált az idei évre. A jegybank szerint 9-11 százalékos emelés már jelentősen befolyásolná az inflációt. A mintegy 800 ezer embernek munkát adó közszférában várható béremelésről annyit lehet tudni, hogy a kormányzat egyelőre kitart a nominális bérek befagyasztása mellett.

„Ebben az évben a juttatási csomagok nem fognak változni” – állította kérdésünkre Kerti Piroska. Vagyis a cégek nem nagyon igyekeznek kompenzálni a megszorítások hatásait és a jövedelemelvonásokat. Sem a szolidaritási adót, sem a megemelt járulékterheket nem próbálják megtéríteni, mondván: ezek mindenkit sújtanak. „A vállalatok különben is a bérek kifehérítésére törekszenek, az utóbbi időszak munkaügyi megszorításai, ellenőrzései efelé terelik őket” – mondja a Wattson Wyatt hazai vezető tanácsadója.

Az általános tendencia az, hogy a béremeléseket elsősorban a munkaerő-piaci változásokhoz igazítják, nem pedig a megélhetési költségek növekedéséhez, annak ellenére, hogy természetesen erős összefüggés van a kettő között. „A munkáltatóknak az az érdekük, hogy csak annyit fizessenek egy egy-egy munkakörben, amennyiért a céljaiknak leginkább megfelelő jelölt már megszerezhető, de még nem szegődik el a versenytársakhoz, mert azok sem fizetnek ugyanazon munkakörért többet” – írja le a gyakorlatot a Watson Wyatt képviselője.


Emelés és szorítás 2


EGYEZTETÉS HELYETT. Ehhez képest kell mérlegelniük a béren kívüli juttatások kialakítását, az úgynevezett juttatási csomagok változtatását. Kerti Piroska szerint szűkül a cégek mozgástere. Ez abban is megmutatkozik, hogy jellemzően évente egyszer tekintik át jövedelemnövelési lehetőségeiket. A csomagokban most maximálisan 400 ezer forintnyi juttatással számolhatnak: az ide helyezhető szolgáltatások vagy juttatások köre az idén nemigen fog változni. A juttatások évenkénti átalakítására ma már rendszerint csak adózási okok miatt kerülhet sor, vagyis a rendszer tartalmi elemeit nem változtatják gyakran.

Hasonlóan statikus a teljesítménybér is. A teljesítmények mérésekor a munkakörönként kidolgozott számítási sémák és mértékek inkább a vállalat üzleti céljainak függvényében változnak, nem a piaci gyakorlathoz igazodnak elsődlegesen. „A mozgó bérek egyfajta üzenetként értelmezhetők, a vállalatvezetés az összvállalati üzleti célokat fordítja le egyéni érdekeltségi rendszerre.”

Kerti Piroska mégis úgy látja, nyitás ebbe az irányba képzelhető el inkább: ma már nemcsak a marketinges vagy értékesítési területen vezetik be a teljesítményalapú bérezést, hanem például a legáltalánosabb alkalmazotti területeken, így a közszférában is. Mérni próbálják például a szolgáltatási színvonalat, az elvárt ügyintézési reakcióidőt, ahogy a teljesítmény mérését vetik be a hibás teljesítések, ügyintézések visszaszorítására is.

„Habár a béremelésre ténylegesen csak az év elején kerül sor, a folyamat már hónapokkal korábban elkezdődik a tervezéssel és a bértömeg növekedésének előrejelzésével” – mondja a tanácsadó. A béremelésről leülnek tárgyalni a szakszervezetekkel is – már ahol van ilyen. Ahol nincs dolgozói érdekképviselet, az alkalmazottakkal nem is egyeztetnek külön, ehelyett a humánerőforrás-gazdálkodással vagy ezen belül kompenzációval foglalkozó munkatársak beszerzik a munkaerő-piaci információkat a versenytársak bérezési gyakorlatáról és bérrendezési terveiről. Ehhez általában szakosodott tanácsadó cégek, a Watson Wyatt mellett a Hay Group, a Mercer vagy a Hewitt jövedelemfelméréseit veszik igénybe.

A legalább 100-150 alkalmazottat foglalkoztató, multinacionális cégeknél viszont az a gyakorlat, hogy az általános, egységes béremelés helyett az egyéni alkut vetik be. Ebben több a vezetők mozgástere a minőségi munka elismerésére.

TRENDFORDULÓ IDEHAZA. A reálkeresetek idei első kéthavi, 7,2 százalékos csökkenése egyébként radikális trendfordulót jelez Magyarországon az elmúlt tíz évhez képest – állapítható meg a Wattson Wyatt jelentése alapján. A térségi összehasonlításból azonban az is kiderül, hogy a magyar reálkeresetek még így is jóval magasabb szinten állnak 2000-hez képest, mint Cseh- és Lengyelországban vagy Szlovákiában.

Tavaly a magyar reálkeresetszint 43,8 százalékkal haladta meg a 2000. évit. Ugyanebben az időszakban Csehországban 30,1, Lengyelországban 15,6, Szlovákiában pedig csupán 12,8 százalékkal nőtt a keresetek színvonala. Az idei első két hónap radikális hazai csökkenése és a térség többi országában megfigyelhető gyorsuló növekedés tehát a különbségek kiegyenlítődéseként fogható fel.

Itthon ez az év lesz az első a kilencvenes évek közepe óta, amikor jelentősen csökkennek a reálbérek. A keresetek 2001-ben kezdtek növekedni, aminek fő oka a Medgyessy-kormány által a közszférában 2002-ben végrehajtott közel 50 százalékos béremelés, illetve a minimálbér 25 százalékos egyszeri, majd további jelentős emelése volt.

Míg Magyarországon csökkennek, tőlünk északabbra rohamosan nőnek a reálbérek. Szlovákiában az iparban januárban 8,6, februárban pedig 9,1 százalékkal nőttek a reálbérek. Lengyelországban a nominális átlagbérek márciusi, 9,1 százalékos növekedése legalább hatéves rekordot jelent.

Régi szép idők?

Emelés és szorítás 3


Emelés és szorítás 4

Emelés és szorítás 5

Emelés és szorítás 6A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2006 első tíz hónapjában a nettó átlagkeresetek átlagosan 7,8 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. A január-októberi reálkeresetek 4,3 százalékos növekedést mutattak az előző év azonos időszakához viszonyítva. Összehasonlításul: 2005-ben a nettó átlagkeresetek még 10,3 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat, ami a versenyszférában nettó 8,6, a költségvetési szférában pedig 14,1 százalékos béremelést jelentett. Abban az évben 6,5 százalékos reálbér-növekedést regisztráltak.
Emelés és szorítás 7

Emelés és szorítás 6

Ajánlott videó

Olvasói sztorik