Hogyan került kapcsolatba a Taxi-filmekkel, illetve Luc Bessonnal?
Kereken húsz éve készítettem az Egy kissé meredek nyár című filmemet, aminek a technikai forgatócsoportja részben megegyezett Luc Besson A nagy kékség című filmjéével. Tulajdonképpen ennek kapcsán kerestem meg. Technikai beszélgetésnek indult, tartós munkakapcsolat és barátság lett belőle. Ezután, úgy 1987-1988 körül egy újabb forgatókönyvvel kerestem meg, arra kérve, hogy legyen a producere. Nemet mondott, viszont tetszettek neki a munkáim, és felvetette, dolgozhatnánk valami közösen.
Gérard Krawczyk
Ez volt a Taxi?
Mondhatnám: igen. Azért beszélek feltételes módban, mert nem „kanyarok nélkül” történt a dolog. Ugyanis eredetileg Gérard Pires rendezőnek (akinek későbbi filmjei a Sporttolvajok és a Kémek krémje – a szerk.) kellett volna dolgoznia a filmen, ám lovaglás közben baleset érte, és ezért nem tudta elkezdeni a forgatást, mire én láttam hozzá, és egy hónapig, a forgatás elején én foglalkoztam vele. Az elégedettségre bizonyíték lehet, hogy ezt követően Besson Jeanne d’Arc – Az Orléans-i szűz című filmjének lehettem a segítője…
…a second unit rendezője.
…igen, és ezek után sorban következett a többi film. Ugyebár, a Taxi 2-őt már elejétől a végéig én készítettem, azután több Besson-produkcióban (Wasabi – Mar, mint a mustár, Tulipános Fanfan, Taxi 3. – a szerk.) alkottunk közös csapatot.
Az előző Taxik mennyire határozták meg – ha úgy tetszik: kötötték meg – a kezét a negyedik rész forgatásakor?
A karakterek nyilván adottak, mint ahogyan a gondolkodásmód. De. A szereplők folyamatosan fejlődnek – amiképpen változnak a figurákat megformáló színészek is, miközben ismertségre tettek szert a Taxi-filmekkel, más alkotásokban szintén játszottak (pont a Taxiknak köszönhetően). Nagyon nagy szabadságunk mutatkozott abban, hogy úgy csináljunk valami mást, hogy a korábbi elemeket is felhasználjuk, azokra építkezve új házat húzzunk fel. Nem akarom magamat a Rolling Stoneshoz mérni, de ezt az egészet, egy picit úgy lehet elképzelni, hogy én, aki nagy hódolója vagyok a Stonesnak, és mindig várom az újabb koncertjüket, zenéjüket, szeretem bennük megtalálni azt, amit korábbról már ismertem, ám azt is szeretem, ha valami más színpadi felállással lépnek elő.
A Taxi-filmeknek a forgatókönyvét Besson írta. A negyedik részét szintén, ahol domináns szálat képez, hogy főhős fiúknak gyerekeik vannak. Melyiküktől származik a családi vonal ötlete?
Most mondta: a sztorikat Luc veti papírra. Nekem a megvalósítás során akadnak – reményeim szerint – hasznosítható elképzeléseim, módosításaim. Természetesen olyanok, amelyek alapjaiban nem írják felül a forgatókönyvet.
Tényleg utálja a színészeket? Gondolok a Je hais les acteurs (magyarul: „utálom a színészeket” – a szerk.) 1986-os filmjének a címére.
Dehogy! (nevet) Sőt hálát adok a sorsnak, hogy részese lehetek annak a vibráló csodának, ami két színész játéka során közöttük történik. Gyakorlatilag csupán csak egy kameraman vagyok, ennek a csodának a rögzítője.
