Értékelés
Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ)főtitkára értékelte a FigyelőNetnek a válogatottunk vb-szereplését: “Vegyes érzéseim vannak. Nehéz csoportba kerültünk, hogy innen százszázalékos teljesítménnyel mentünk tovább, szép teljesítmény. A fergeteges rajt után viszont csalódás, hogy nem kerültünk be a nyolc közé. Talán erős és kissé túlzó volt az elvárás a csapattal szemben, de a világbajnoki szereplést az elnökség értékeli majd. Ami pedig a kapitányt illeti: meglátásom szerint Skaliczki László megfelelően készítette fel az együttest a tornára.”
– Nehéz megemészteni a történteket, eltart egy ideig, amíg túlteszem magam ezen a csalódáson. Ha pedig eszembe jut, hogy a dánok – akiket legyőztünk a csoportkörben – és a lengyelek is bejutottak a legjobb négy közé, mi pedig már a középdöntőben megbotlottunk, akkor szinte a sírás kerülget…
– A vb előtt hányadik helyre várta a csapatot?
– Természetesen titokban ennél azért jobb szereplésben reménykedtem. Az első hét között, azaz olimpiai selejtezőt érő pozícióban szerettünk volna végezni. Egyébként pedig azzal a célkitűzéssel vágtunk neki a világbajnokságnak, hogy valahogy tovább kell jutni a csoportból, mindegy hány ponttal, kettővel vagy nullával. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy igen nehéz csoportba kerültünk, a dánok és a norvégok is erősek, így az is benne volt a pakliban, hogy nem leszünk ott a középdöntőben.
– A dánok és norvégok legyőzésén felbuzdulva az olvasóink közül sokan az sem tartották kizártnak, hogy arannyal tér haza a magyar csapat.
– Egy gólon, három másodpercen múlott a nyolc közé jutásunk. Ha ezt az akadályt sikerrel vesszük, akkor bármi, de tényleg bármi megtörténhetett volna, hiszen kiegyensúlyozott a mezőny és nincsen verhetetlen csapat. Nézzék meg, a világbajnok és az olimpiai bajnok a nyolc között vérzett el.
– Mi az oka annak, hogy a magyar válogatott a középdöntőben már nem tudta megsimételni a csoportkörben nyújtott teljesítményét?
– A pontos okát nem tudom. Talán annyi, hogy fiatal, kissé rutintalan még az együttesünk. Az álomszerű kezdés után, a csehek elleni mérkőzés szünetében hullámvölgybe kerültünk. Azt a találkozót még megnyertük, a spanyolok és a horvátok ellen meg tudat alatt ott motoszkált a csapatban, hogy ezeket a gárdákat nem lehet legyőzni, és ez a kishitűség meg is bosszulta magát. Ezután következett az oroszok elleni ki-ki
– Vissza tudja idézni, hogy mi történt a számunkra sorsdöntő mérkőzés utolsó, sorsdöntő pillanataiban?
– Amíg élek, nem felejtem el… Nem akarom a bírók nyakába varrni a kiesésünket – ezért ugyanis csak magunkat okolhatjuk -, de tény, hogy finoman szólva nem minket támogattak az oroszok elleni hajrában. Túl korán fújtak passzív játékot, nem beszélve arról, hogy az utolsó akciónknál nem kaptunk meg egy hetest, amikor Ivo Díazzal szabálytalankodtak.
– És ekkor még hátravolt Eduard Koksarov gólja…
– Na igen, az oroszok egyik legjobbja tiszta ziccert dobhatott, igyekeztem takarni előtte, de minden sarkot én sem foghatok. Nem néztem vissza a jelenetet, nem is akarom, de úgy emlékszem, hogy Koksarov felugrott, magasra tartotta a kezét, majd leengedte és a talpam alatt dobta el a labdát. Nehezen hiszem el, hogy nem ért le a lába.
– Azt a televízióban is láttuk, hogy minden játékost megviselt, hogy három szekundummal a vége előtt dobott góllal estünk ki, de azt már nem tudjuk, hogy mi történt a mérkőzés után az öltözőben?
– Semmi. Mindenki üres szemmel nézett maga elé, és tudom, hogy kevesen aludtak az azt követő éjszakán.
Vb négy évente
A Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) azt fontolgatja, hogy a jövőben nem kétévente, hanem minden negyedik évben kerülne sor világbajnokságra. Az IHF vasárnap, a vb zárónapján tárgyal az előterjesztésről. A szervezet szerint a játékosok, edzők és a klubok egyformán a négyévenkénti vb mellett vannak.
– Nem nagyon. Úgy érzem, hoztam az átlagot, de egy világbajnokságon azért ennél több kell.
– Beszélhetünk Puljezevics Nenandról?
– Miért ne?!
– Kényes téma. Elsőszámú kapusként készült a világbajnokságra, néhány nappal a rajt előtt viszont kapott egy komoly riválist, és a kispadra került.
– Nincs ezzel semmi baj, sőt, kimondottam jó volt, hogy ilyen remek játékossal oldhattam meg közösen a feladatot. Szó sincs rivalizálásról, jóban vagyok Nenanddal, közösen elemeztük az ellenfeleket és készültünk a meccsekre.
– Az sem zavarta, hogy hősnek kiáltották ki Puljezevicset?
– Nos, szerintem korán tették, hiszen ne feledjül el, akkor még csak a csoportkörben jártunk… Különben pedig ez egy csapatjáték, itt nem hősök vannak, hanem játékosok, akik egy célért küzdenek. Mondhatják, hogy savanyú a szőlő, de engem még sohasem kiáltottak ki hősnek, pedig az olimpián, ahol negyedikek lettünk, nem ment rosszul a védés. Persze a lényeg az, hogy a csapatnak jól menjen, és sikeresen szerepeljen egy nagy világversenyen.
– Jövőre Európa-bajnokság lesz Norvégiában.
– Alig várom. Igyekszünk bebizonyítani, hogy ott a helyünk a legjobbak között, és az a csapat igazi arca, melyet a dánok és a norvégok ellen mutatott. A világbajnokságot pedig jobb híján a televízióban követem nyomon…
Nos, a házigazda Németország és Lengyelország csap össze a vb vasárnapi fináléjában. Mind a két csapat kétszeri hosszabbítás után csikarta ki a győzelmet az elődöntőben: a németek a franciákat, a lengyelek a dánokat búcsúztatták.
