A Léna folyó a Bajkál-tó közelében ered, és mintegy 4400 kilométer megtétele után, számos mellékágra szakadozva ömlik a Laptyev-tengerbe. A legközelebbi nagyváros, Jakutszk több mint ezer kilométerre, délre fekszik a deltától.
A kutatók számára a Léna-delta különösen érdekes terület, mivel a sarkkörön túl fekszik, így az év hat hónapjában gyakorlatilag befagy. Ezen a 2005 júliusában készült felvételen egy tipikus nyári esetet látunk: a delta felolvad, és termékeny vízi világgá változik.
Negyvencentis mocsarak
A mintegy 32 ezer négyzetkilométer kiterjedésű deltavidék Oroszország legnagyobb természetvédelmi területe, és egyben az UNESCO Világörökség része. A biológusok mellett a klímakutatók számára is megfelelő kutatási terep, ugyanis a tengerbe ömlő vízhozam és az állandóan fagyott talaj vastagsága alapján nyomon követhetik, milyen hatással van a klímaváltozás a területre.
A globális felmelegedés a tundrát is érinti
Világviszonylatban a sarkvidéki területeket érinti a legérzékenyebben a klímaváltozás: legújabb becslések szerint az északi sarkvidék jege 2040-re akár teljesen eltűnhet, ha a jelenlegi tendencia folytatódik. A rikító zöld területek a zöldellő tundrát jelzik, a fehér foltok pedig az áradások által elöntött területeket.
Szivárgásra gyanakszanak
Nyáron ugyanis a fagyott talaj felső 20-40 centiméteres része felenged, és mocsárvilággá, tóvidékké változtatja a tundrát. A felolvadt rész alatti permafroszt (fagyott talaj) viszont szigetelőrétegként szolgál, vagyis nem engedi a mélybe szivárogni az olvadékot. Egy vizsgálat szerint 1970 és 2002 között az észak-szibériai olvadékvízből keletkező tavak száma 11 százalékkal csökkent.
Ennek hátterében a kutatók a permafroszt eltűnését sejtik, vagyis a globális felmelegedés hatására a talaj nyáron teljesen felolvad, ezért a felszíni olvadékvíz el tud szivárogni a mélybe, és nem gyűlik össze a felszínen.
