A négy királyi város egyike: Fes
Fes klasszikus arab város, sok berberrel. Nagyon izgalmas a belvárosa, szűk sikátorok, tele apró pici boltokkal, kávézókkal, mindenféle étkezdékkel és kifőzdékkel. Középkori hangulat, a sikátorokban folyamatos a csacsik közlekedése, amik mindent szállítanak, kezdve a báránybőrtől, a gázpalackokon át az emberekig. Ha városnézés közben elfáradunk, akkor keresünk egy teázót – hiszen a mentateájuk remek – a helyiek berber whiskeynek hívják, holott alkohol nincs benne, csak cukor és sok-sok menta.
A regenerálódás helye: hamam
Tegnapi nap folyamán ellátogattunk egy hamamba (törökfürdő), ahol háromfázisú kezelést kaptunk. Az itteni fürdőkultúra európai embernek először egy kicsit furcsa, de összességében kellemesnek mondható. Az első etapban nyolcvan-száz ember összejön és meleg valamint hideg vízben kiáztatják a testüket. Majd a második körben egy ráspolydurvaságú törölközővel alaposan átdörzsölik az ember testét. Ezzel a bőr elhalt szöveteit szépen lecsiszolják, különösen „kellemes” ez hónaljban és ágyéktájon. Az egész folyamat végén pedig egy kellemes illatosító szappanozás következik. Végeredményben a hamam teljesen korrekt hely, bár első ránézésre európai embernek inkább elrettentő. Különösen akkor megy el a kedved az egésztől, amikor arra a helyre szorulsz, ahova a megelőző másodpercekben páran odaköptek.
Marokkói gyárlátogatás
A város nagyon híres a bőrkészítő és bőrfestő műhelyeiről, ezeket még mindig a hagyományos technikával készítik. Emiatt a bőrcserző műhelyek közelében, és persze magukban a ványolómalmokban borzasztóan büdös van, hiszen a bőrcserzést húggyal csinálják. A folyamat maga nagyon egyszerű: a szabad ég alatt, több száz kádban tárolják és áztatják a bőröket vízben, húgyban és végül festékben. A tökéletes merülés érdekében lábbal tapossák őket.
A vizeletre azért van szükség, hogy a báránybőrökön maradt felesleges darabokat lemarja. Így a látogatókat szokatlan látvány fogadja: hatalmas fehér csempés kádban gyúrják a húgyba áztatott bőröket a ványolók. A medencék nem túl mélyek, körülbelül egy méteresek, egy ilyen medencében egyszerre egy ember tud tevékenykedni. Ezután a bőröket kiakasztják száradni, úgyhogy a fél város felett sárgás színű bőrdarabok lengedeznek. Miután a bőrök kiszáradtak, következik a színezés, amelyet szintén kádakban végeznek, így a bőrök a vörös különböző árnyalataiban pompáznak a folyamat végére.
Hogyan köttetik a helyi üzlet?
A város közepén fekvő, általunk meglátogatott bőrcserző műhelyt viszonylag könnyen megtaláltuk egy helyi vezető segítségével. Annak ellenére, hogy helyi segítségünk akadt, több önjelölt idegenvezető csapódott hozzánk. Hiába bizonygattuk a legkitartóbbnak, hogy nekünk van már vezetőnk, rögtön kész replikával állt elő. Saját bevallás alapján ugyanis ő nem idegenvezető, hanem csak egy diák, aki angolul akar gyakorolni, s persze a harmadik mondat után rögtön egy helyi árushoz akart citálni minket.
Általánosságban is elmondható, hogy rengeteg önjelölt kísérő próbál meg csatlakozni hozzánk, mindeni el akar adni valamit. Nem számít, milyen körülmények között találkozol az emberekkel – utcán vagy étteremben –, előbb-utóbb ki fog derülni, hogy a családja éppen pont azon a helyen üzemeltet szállodát, ahova aznap készülünk. Persze „csak neked” „very special price”-t tud kínálni. Vigyázni kell, mert ha ezekbe a játszmákba belemegyünk, akkor nagyon hosszú alkudozási folyamat veszi kezdetét. Ez lehet idegesítő is, de inkább szórakoztató. Az viszont igazán idegesítő, hogy mindenki hasist akar nekünk eladni, gyakorlatilag folyamatosan üldöznek bennünket az árusok.
A vásárlásról elmondható, hogy mindenre alkudni kell, fix árakról még csak ne is álmodjanak a látogatók. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindenki annyit fizet, amennyit tud. Ebbe a csapdába aztán könnyen belefut egy Európából érkező ember, mi is így jártunk, ugyanis nem voltak előzetes információnak arról, hogy mennyibe kerül egy bőrzsámoly, vagy egyéb apróságok. Így persze aztán könnyen átvágnak minket.
Szépészeti beavatkozás a Mercin
Közben egy szépészeti beavatkozás is történt a Mercedesen. Ugyanis az autó bal első dísztárcsája már itthon is hiányzott, ma reggel pótoltuk ezt a hiányosságot. Egy helyi Mercedes-szervizben sikerült beszerezni a hiányzó tárcsát, amit a helyszínen fel is erősítettek, ez hozzávetőleg háromezer és párszáz forinttal rövidített meg minket, viszont így már biztos pályázó lett Mercink a rali szépségkategóriájában.
A HUCARES jól van, de most már továbbáll..
Mindenki teljesen jól van, senkinek nincsenek gyomorbántalmai, a higéniai gátak rövid idő alatt leomlottak. Reggel aludttejeket iszunk és eddig mindig utcai árusoknál ettünk, de ez nem okozott semmilyen problémát. Most egy másik világba csöppenünk, az északi, urbanizált vidékeket elhagyjuk és megyünk át a déli, berberek által lakott, kisfalvas területekre. Ezt egy teljesen más népcsoport lakja, mint az északi városi területeket. A kulturális váltás hasonlatos lesz ahhoz, amelyet Afrikába átkelésünkkor tapasztalhattunk.
Röviden a berberekről
Ez a népcsoport nagyon régóta Marokkó területén élt, már akkor is, amikor az arabok a hétszázas évek tájékán erre nyomultak előre. Innen foglalták el a mai Spanyolország déli részét, a berbereket pedig a hegyekbe szorították fel. Újabb lökést adott az arabok terjeszkedésének az, hogy még annak a századnak a közepén, Damaszkuszban, az addigi kalifát elűzték és a trónjától megfosztott kalifa ide menekült el és hatalmát újjászervezte Cordobában. Az őslakos berberek így a négyezer méter fölé kúszó hegyek között laknak, és nagyon zárt közösségeket hoztak létre. Nagyon régi kulturális hagyományokat őriznek, viszonylag háborítatlanul.
