Az erdővel borított terület átlaga Európában 30 százalék, amit jelentősen befolyásol például, hogy Finnország területének 70-80 százaléka erdő, a mediterrán és balkáni országokban pedig olyan, derékig érő bokrokkal benőtt tájakat is erdőnek neveznek, ami Magyarországon nem az – jelezte Zétényi. A tervek szerint Magyarország 26-27 százalékát erdősítenék, de nagyobb arány is elképzelhető, ha a rosszabb minőségű, gazdaságtalanul művelhető termőföldek tulajdonosai is erdőművelésbe kezdenek – tette hozzá. Az erdők arányát – éppen a nagyon eltérő éghajlati viszonyok miatt – az unió nemzeti hatáskörbe utalta.
Tarvágás és vadrágás
Több évtized szükséges ahhoz, hogy a facsemetékből „erdő” cseperedjen: az akác, a nyár, az erdei fenyő 10-20, a tölgy és a bükk 50-60 év múlva válik a laikus szemében is erdővé – fogalmazott a szakember. A fakitermelésnek két módja létezik: a tarvágás, amely nagy területen „holdbéli” tájjá változtatja a környéket, és a szálaló vágás, amikor bizonyos szempontok szerint kiválasztott fákat emelnek ki az erdőből. A két módszer régóta konfliktus forrása az erdészet és a zöldek között, de – mint Zétényi kiemelte – a tarvágásra ítélt területek méretét három hektárban maximalizálják, és megtörténtek a szálaló vágásra való áttérés első lépései is.
Az erdő legnagyobb „ellensége” a vad: a vaddisznók még magkorában feleszik az utánpótlást – a bükk például 7 évenként terem makkot, azaz szaporodik –, az őzek, szarvasok lerágják a hajtásokat, agancsukkal felsebzik, kidöntik a növendék fákat. Éppen ezért az erdő telepítésénél, megújításánál elsősorban a vadra kell odafigyelni – hangsúlyozta.
Természetes erdőfelújítás
Természetesen újul meg egy erdő, ha a magot hagyják szárba szökni, a kis fák természetes úton kerülnek a helyükre és nőnek fel. Ilyenkor az ember dolga „csupán”, hogy a makktól és a csemetéktől távol tartsa a vadat, amely Magyarországon egyébként sokkal több, mint amennyi természetes körülmények között indokolt lenne. Ezért húzzák fel az erdők köré az úgynevezett vadvédelmi kerítést, amelynek összes hossza az Egyenlítőével vetekszik.
A kerítésre mindaddig szükség van, amíg a fa „ki nem nő a vad szája alól”, vagyis el nem éri a 2-3 méteres magasságot – fogalmazott a szakember. Még ekkor is veszélyt jelentenek az őzek és a szarvasok, amelyek szívesen dörzsölik agancsukat a sérülékeny kis fákhoz. Mesterséges felújításra, telepítésre van szükség erdősítésnél, száraz területeken, meredek hegyoldalakon, és valójában mindenütt, ahol nem őshonos fajtákról van szó.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
