A nőnemű fiatal megtalált csontjai ugyanattól az Australopithecus afarensis fajtól származnak, mint az, az 1974-ben fölfedezett felnőtt csontváz, amely később „Lucy” becenéven vált világhírűvé. A tudósokat egészen felvillanyozta a lelet, amelyről a Nature című folyóiratban számoltak be.
Úgy vélik, hogy a szinte teljes csontváz rendkívüli lehetőséget kínál egy jelentős, kihalt emberelőd növekedésének és fejlődésének tanulmányozására. A fiatal egyedektől származó Australopithecus afarensis maradványok ugyanis rendkívül ritkák.
A homokrétegbe zárt csontvázat először 2000-ben fedezték fel, de a csontok kiszabadítása öt évi aprólékos munkába tellett.
„A Dikika-fosszília most föltárja az Australopithecus afarensis és más korai homininák számos titkát” – mondja az ásatás vezetője, Zeresenay Alemseged, a lipcsei Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology (Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet) munkatársa.
A lelet egy teljes koponyából, a teljes törzsből és a felső, valamint az alsó végtagok főbb részeiből áll. A CT-vizsgálat föltárta az állkapocsban lévő, még ki nem bújt fogakat, ennek alapján gondolják a tudósok, hogy az egyed nagyjából hároméves korában halhatott meg.
Figyelemre méltóan még néhány olyan finom csont is megmaradt, amelyeket rendszerint nem maradnak fenn a fosszilizációs folyamat során. Egyik ilyen a nyelvcsont, amely tükrözi, hogyan épült föl a gégefő, és esetleg arra is utal, milyen hangokat tudtak kiadni az adott faj egyedei.
Kezdetleges emberős
Az Australopithecus afarensis korai emberősnek kis agya és primitív fogai voltak, de felegyenesedve állt, és két lábon járt. Jelentős viták folynak arról, vajon tudott-e úgy fára mászni, ahogy az emberszabású majmok.
E famászó képességhez olyan anatómiai sajátosságok kellenek, mint a hosszú karok, és „Lucy”-nak valóban majdnem a térdéig értek a karjai. Gorilláéhoz hasonlító lapockái is azt sugallják, hogy ügyesen lendülhetett ágról ágra. Mások viszont azzal érvelnek, hogy ez „evolúciós csökevényként” is fennmaradhatott még egy ideig.
A Dikika-kislány agytérfogata 330 köbcentiméter volt halálakor, ami nem különbözik lényegesen egy hasonló korú csimpánzétól. Amikor azonban a felnőtt A. afarensis értékeivel vetik össze, ez a felnőtt agy méretének 63–88%-át teszi ki.
Ez kisebb, mint a csimpánzoknál, ahol hároméves korra az agytérfogat eléri a végleges (felnőtt) méret több mint 90%-át. A Dikika-lánynak ez a viszonylag lassú agynövekedése úgy tűnik némileg közelebb áll az emberekéhez.
A lassú, fokozatos fejlődést a meghosszabbodott gyermekkorban nagyon is emberi jellemvonásnak tekintik – valószínűleg ez teszi lehetővé a magasabb rendű funkcióink kifejlődését.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
