Élet-Stílus

Már a mozikban: A szabadság vihara

admin
admin

2006. 09. 14. 11:10

A kőbányai gördeszkásoktól a maszáj harcosokig mindenki értheti a dokumentumfilm üzenetét 1956-ról és a hajdani pólósokról, amelynek finanszírozói között találjuk Lucy Liut, Andy Vajnát és Quentin Tarantinót.


amerikai, 2006 90 perc

Eredeti cím: Freedom’s Fury Rendező: Colin Keith Gray, Megan Raney Aarons Forgatókönyvíró: Colin Keith Gray Operatőr: Megan Raney Aarons Zene: Les Hall Producer: Kristine Lacey, Lucy Liu, Andrew G. Vajna, Quentin Tarantino Narrátor: Mark Spitz Mozistart: szeptember 7., Forgalmazó: Best Hollywood Honlap

A szabadság vihara címmel az 1956-os magyarországi forradalomról és szabadságharcról, illetve az akkori melbourne-i olimpia szó szerint vérre menő magyar–szovjet vízilabda-elődöntőjéről készített dokumentumfilmet az Amerikában élő kanadai testvérpár, Colin Keith Gray és Megan Raney Aarons, vagyis a The Sibs.

Tarantino másképp

A film a fiatal és nagyreményű Zádor Ervin sorsán keresztül mutatja be a történteket. A szabadság vihara, a magyar forradalom és a magyar pólósok története nemcsak a hazai nézőket foglalkoztathatja, hanem nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat. Mi sem jellemzi ezt jobban, hogy az alkotó párnak filmjükhöz olyan producereket sikerült megnyerniük, mint Andy Vajna – aki Szabadság, Szerelem címmel játékfilmet is készít a sztori alapján –, a Charlie angyalaiból ismert Lucy Liu és Quentin Tarantino. Az utóbbi filmes mester – akinek a Kill Bill forgatása alatt mesélt Liu az 1956-os film tervéről, felkeltve ezzel a figyelmét – úgy értékelte a brutalitásba torkoló olimpiai póló-elődöntőt, hogy a „legjobb el nem mesélt történet”. A produkciót az 1989-es pekingi forrongások (Tienanmen tér) miatt „érintett” Liu az első pillanattól támogatta, Gray és Raney szerint neki köszönhető Tarantino, majd Vajna csatlakozása.

Mécs és Wittner egy filmben

Gray kanadai középiskolás kora óta dédelgeti a film tervét, akkor szerzett tudomást az eseményekről. Vízilabdázott, és egyik trénere, Ben Quittner – aki a hajdani vízilabda-csapatkapitány, Gyarmati Dezső tanítványa volt – mesélt neki minderről.
A tengerentúli filmesek évekig gyűjtötték a szükséges pénzt, kutatták a magyarországi szabadságharc és póló történetét. Számos szakértővel, korabeli szemtanúval (szenvedő alannyal) beszélgettek, az akkori pólós álomcsapat tagjai – például a csapatkapitány Gyarmati Dezső, Kárpáti György, Martin György, Zádor Ervin – mellett az ötvenhatos harcokban aktívan részt vevő, bebörtönzött és halálraítélt (később szabadon engedett) Wittner Máriával és Mécs Imrével. Százötven órányi nyersanyagot rögzítettek, az első változatban a történelmi bevezető ötvenpercesre sikeredett. A végleges verzióban mindez már csupán nem egészen tíz perc, ezért – szerintünk – joggal vélekedhetett úgy Raney egy interjújában, hogy a filmet „talán a magyar nézők sem fogják sem unalmasnak, sem elfogultnak találni”.

Halványabb minőség, nagyobb mennyiség

Vérmagyar Pató Pál-os lendülettel legyinthetnénk, hogy piha, miszerint nekünk már nem lehet újat mutatni ötvenhatról. Rögvest hozzáteszem, hogy de. A filmnek előnyére válik a kívülállók tisztánlátása. Ez együtt jár némi „discoverys” pörgéssel (és az amerikai dokumentumfilmekre jellemző leegyszerűsített, ha úgy tetszik, kissé hatásvadász opponálással), és hiányzik némi mély (európai) érzelem és fentebbstíl. Nem baj. A halványan meggyengített minőség nagyobb mennyiség elérését teszi lehetővé. Egyaránt érteni fogja a gördeszkás kőbányai kamasz, a kínai bányász és a maszáj harcos.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.