Csúszik a tihanyi hegyoldal

Földcsuszamlásról akkor beszélhetünk, ha egy lejtős pályán a kőzettömegen belül létrejön egy elválási felület, amely mentén a kőzettömeg – engedve a gravitációnak – lecsúszik. A jelenség jellemzően dombsági területen, hegységperemeken figyelhető meg: Magyarországon végig az Északi-középhegységben a Börzsönyig, a Dunántúli-középhegységben, a Somogy-Tolna-Zalai-dombvidéken, a Mecsekben, Villány környékén – mondta el a FigyelőNetnek Oszvald Tamás, a Magyar Geológiai Szolgálat vezető főtanácsosa, a pince-, partfal- és földcsuszamlásveszély-elhárítási szakértői bizottság tagja. A magyarázat egyszerű: „Ami magasan van, az le akar jönni”, csakhogy ez komoly károkat és sok helyütt veszélyhelyzetet okozhat – tette hozzá.

Csúszik a tihanyi hegyoldal

Mint ahogy mindig is csúszott, amióta az apátságot odaépítették. Ez egy normális lejtőtörmelék-csúszás, inkább kúszás, ami összefüggésben van a rendkívül csapadékos tavaszunkkal. Olyan frekventált hely, mint Tihany esetében az emberek úgy gondolják, baj van, pedig csupán teljesen normális gravitációs mozgásról van szó. Maga a hegy nem csúszásveszélyes képződmény. Amikor az apátságot építették, legalább 5-6 méteres peremterasz vette körül a Balaton felé néző oldalt, „mára ez lefogyott 2-3 méterre – 1000 év alatt – akkor most miről beszélünk?!” – mutatott rá a szakember a sajtóban megjelent túlzásokra.

Oszvald szerint ha nagyon óvatosak akarunk lenni, akkor aktív rézsűvédelemmel kell majd körülvenni magát az épületet, ki kell irtani azokat a nagy fákat, amelyek már annyira árnyékolnak, hogy alattuk a fű nem tud megnőni. Ebben az esetben a lemosásnak már a lehetőségét is jelentősen csökkentettük. Egyszóval nincs veszély, de igenis szép lassan oda kell figyelni Tihanyra.

Valós veszélyek

A balatoni és a Duna nyugati partját kísérő magaspartok viszont komoly problémát jelentenek: a helyzet súlyosságát jelzi, hogy ezeken a területeken nem is rendezésre, hanem veszélyelhárításra lenne szükség. A pénz „természetesen” hiányzik, így csak utólagos elhárításra és eseti kezelésre van lehetőség – kezdi sorolni a valós vészhelyzeteket a szakember.

Ercsiben, a Dunával párhuzamosan épült úgynevezett Halászsoron az elmúlt negyven évben már két utca beomlott, eltűnt. 1999. július 7-én körülbelül 200-250 méter széles partszakasz csúszott a Dunába, szétszakítva és magával sodorva 6-7 házat. Ezzel megszűnt a Halászsor harmadik utcájának a nagy része is… – jelzi a tényeket Oszvald Tamás. Tudomásul kell venni, hogy a Föld forog, és az észak–déli irányú folyóknak a nyugati partját a forgás miatt sokkal intenzívebben pusztítja. Ez nem szocialista bűn, ez természeti törvény, fizika. Nem tudunk ellene tenni, csak ronthatunk a helyzeten: a Duna vízrendezése, hajózhatóvá tétele folyamatos program, amiért vízterelő sarkantyúkat helyeznek el a mederben. Ercsinél rosszul számolták ki az egyik sarkantyú sodorvonal-módosító hatását, és pontosan rálökték a folyót az ercsi halászsorra. Ezek után természetes, hogy bekövetkezett a földcsuszamlás.

Mozdony a Balatonban

A balatonakarattyai alagút évente centimétereket csúszik bele a Balatonba: csúszik és csúszik, egyszer pedig leszakad, de azt senki nem tudja megmondani, hogy mikor – hívja fel a figyelmet az újabb veszélyre a szakember. Ha a legmodernebb műholdas technikával folyamatosan mérnénk és ismernénk több más, hasonló földtani környezetben lezajlott földcsúszásnak az adatsorát, akkor az analógiák alapján meg lehetne becsülni, mikortól várható, hogy az alagút vonatostól, sínestől leszakad. „De ha csak azt tudom megmondani, hogy egy óra múlva le fog csúszni, adott esetben az is egy vonatnyi ember életét mentheti meg. És erre sincs lehetőségünk” – keseredett el Oszvald.

Fonyód és Világos

A sornak még nincs vége: „a balatonvilágosi vasútállomás alatt annyira rossz a helyzet, hogy én ott nem utazom vonattal” – folytatta. A partfal bármikor leomolhat, magával rántva az állomást: „Évről évre látom az egyre súlyosabb problémát, és hiába kongatunk vészharangot” – tette hozzá. A fonyódi magaspart is folyamatosan csúszik, omlik, minden évben lejátszódik ott kisebb földcsuszamlás: alatta megy a 7-es út és a vasút. Bizonyos óvintézkedések történtek, nagy háttérvízterhelés kell ahhoz, hogy komoly omlás induljon el. Ám ha egyszer „a 200 milliméteres vízcső, ami ott megy az úton, a partfal élétől olyan harminc méterre, elszáll, és későn veszik észre”, gyönyörű villák és szállodák indulnának lefelé a domboldalon – készít fel a legrosszabbra a szakember.

A MÁV szerint nem létezik a probléma

A MÁV Kommunikációs Igazgatósága megkeresésünkre közölte, hogy évek óta végeznek geodéziai méréseket a balatoni magaspartoknál. Ezek eredménye szerint „a területen geotechnikai szempontból veszélyesnek tekinthető mozgások évek óta nem voltak”. A vasúttársaság nem talált arra utaló jelet, amely szerint a balatonakarattyai alagút évente több centimétert csúszna a Balaton felé. A társaság kijelentette: „Magyarország területén olyan geológiai és éghajlati viszonyok vannak, amelyek esetén a földcsuszamlások egyébként sem jellemzőek.”

Nem megoldás az eseti kezelés

A problémákat nem lehet esetileg kezelni, a földtani közegbe való beavatkozást mindig csak komplexen szabad végrehajtani. Rézsűt kell építeni, ami megfogja a domboldalt, gondoskodni kell a víz elvezetéséről. Alaposan meg kell tervezni a rézsű növényzetét, amely gyökereivel nem engedi, hogy a víz elmossa a támaszt – ismertette a megoldást Oszvald.

A második Nemzeti Fejlesztési Tervből kimaradt a Balaton és a Duna menti magaspartok rendezése, ami pedig alapvetően életveszély-elhárítás és -rendezés lenne. Jelenleg a Területfejlesztési és Önkormányzati Minisztériumon belül a pince-, partfal- és földcsuszamlásveszély-elhárítási szakértői bizottság foglalkozik a problémával.

2007–2013 között tehát nem történik semmi, illetve a pince- és partfalvédelem egy-két elemét egyes minisztériumok felvállalták, de ezzel megint az egységes koncepció vész el, jellemezte a helyzetet Oszvald. A mindenkori kormány felelőssége, hogy nem biztosít elégséges keretet a sokszor életveszély-elhárításnak minősülő tevékenységre. A geológiai szolgálat véleménye szerint évi egymilliárd forintból lehetne a problémát – a két „nagy”: a balatoni és a dunai magaspartok nélkül – lassan kezelni. Ehelyett 2006-ban és 2007-ben is 500-500 millió forint áll rendelkezésre, és lassan a másik 500 fog kimenni a vis maior esetekre: pincebeszakadásokra, partfalszakadásokra, földcsuszamlásokra. Ezek csak a kisebbek…, érzékeltette a lehetetlen helyzetet a szakember.

Szerencsés esetek

1965–68 között ugyanilyen csapadékos periódus volt, nagy földcsuszamlások történtek a Duna mentén, például Dunaújvárosnál, ahol 1,5 millió köbméter föld csúszott meg, és a vasmű vízkivételi műve 42 métert csúszott bele a Dunába, miközben 12 fokot elfordult. Szerencsére a komplexumot nagyon jó „szekrényalapozással” látták el, ezért az épületnek semmi baja nem lett, az ezred- vagy tízezred-milliméter pontosságot igénylő turbinák a mai napig működnek – mondta el Oszvald Tamás.

Jelentősebb földcsuszamlás volt abban az időben többek között Dunaföldváron, Dunaalmáson, Ercsiben, Kulcson, Érden, de mindössze egyetlenegy esetben, Dunaújvárosban, pont a vasmű védelmében léptek közbe, és alakítottak ki precíz védelmet. Kertészeti, földtani, hidrogeológiai tervezéssel létrehoztak egy olyan mesterséges, rézsűzött, lépcsőzött partszakaszt, felszín alatti vízkivétellel együtt, amivel ennek a területnek a biztonságát hosszú távon meg lehet tartani. A 40-45 méter magas partfal helyett egy lépcsőzetes parkot alakítottak ki 1,7-1,8 kilométer hosszon, növényekkel gazdagon benépesítve – ismertette a pozitív példát. Azonban „itt addig nem fogják megérteni, hogy be kell avatkozni, amíg a 7-es út és a vasút bele nem megy a Balatonba, vagy emberek nem halnak meg” – tette hozzá a keserű valóságot.

A „fél ország” érintett

A pince-partfal veszélyelhárítási programban eddig mintegy 300-350 település vett részt. A felszínmozgás-kataszterek alapján több mint 700 település közigazgatási határán belül van valami aktív felszínmozgás, ebből 400-500 községben érint belterületet. Ezenkívül 24 olyan zsáktelepülés van, ahol földtani mozgás miatt a falu megközelíthetetlenné válhat. Legutóbb Nagybörzsönyben történt, hogy a falu elején leszakadt egy pincerendszer, és két héten keresztül a távolsági busz nem tudott bemenni a településre – magyarázta a geológus.

Pontos számot nem lehet mondani, de mintegy 200–250 ezer ember ingatlanját közvetlenül veszélyezteti a pince-partfal omlás, földcsuszamlás. A közvetve érintettek, azaz egy földcsuszamlással elzárt út miatt bajba kerülők számát megbecsülni sem lehet. Nyergesújfalu előtt például 600 méter hosszan alacsony fallal védik a 10-es utat, mert a hegyoldal folyamatosan omlik. A hegy tetején római őrtorony maradványai vannak, a műemlékvédelem ezért nem engedi a hatékony beavatkozást, a rézsű kialakítását – mutat rá egy újabb problémára Oszvald. Az utóbbi időben 20 esetben több ezer köbméter földet kellett elhordani az útról, amit a csapadék folyamatosan rámos. Hiába állítják meg dróthálóval, betonfallal az alját, ha fölötte 30 méteren megmarad az eredeti domboldal. Egy másik településen ugyanígy „beleszaladtak” római leletekbe: nem szóltak róla, nem foglalkoztak vele, mert egy utcát kellett megvédeni. Veszélyelhárításról van szó: a cserepek fontosabbak vagy az emberek? – tette fel a kérdést Oszvald Tamás.