A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és a megyei múzeumok szakértői úgy gondolták, pontot tesznek a 20. század eleje óta húzódó vita végére, és speciális műszerekkel újra átkutatták a feltételezett helyszínt. Négyesi Lajos, az egyetem adjunktusa, a kutatás hadtörténész szakértője a lapnak elmondta: szinte méterenként vettek talajmintát, hogy az egykori sáncolásnál alkalmazott földtömörítés nyomaira bukkanjanak.
Az első, ostromra utaló lelet egy XVII. századi, ólomból készült puskagolyó volt, majd lövedékek tucatjait, ágyúgolyó-, kartács- és török késpengedarabokat emeltek ki a földből. Ekkor már a talajvizsgálat során is mind több helyen bukkantak a valamikori sáncról, árokról tanúskodó földrétegződésekre.
A kutatók végül számítógépre vitték az adatokat: a puskagolyók elhelyezkedéséből – a korabeli fegyverek tulajdonságainak ismeretében – kiszámíthatták, hol voltak a lőállások, a talajminták alapján pedig megrajzolhatták, merre vezethettek a sáncok, árkok. Az így kapott vázlat megegyezett a korabeli váralaprajzzal. Az erődítmény még fénykorában sem volt feltűnő: földből, fából, vesszőfonatokból épített sáncvár volt. Az erődítményt az ostrom után porig rombolták a törökök, és az azóta eltelt évszázadok sem hagyták érintetlenül a vidéket.
