Zidane csúcsbeállítása
A francia Zinedine Zidane a labdarúgó-világbajnokságok történetének ötödik olyan játékosa, aki döntők során legalább háromszor eredményes volt. Zidane az 1998-as, brazilok elleni fináléban két gólt fejelt, az olaszok elleni, berlini döntőn pedig a 7. percben 11-esből talált be a kapuba. A francia klasszis előtt az angol Geoff Hurst (1966), a brazil Pelé (1958, 1970) és Vava (1958, 1962), valamint a német Paul Breitner (1974, 1982) tudott három vb-döntős gólt szerezni.
Negyedik világbajnoki aranyérmét ünnepelheti Olaszország, miután az 1:1-re végződött rendes játékidő és hosszabbítás után Trezeguet a kapufára bombázta a büntetőjét, a másik oldalon pedig az elődöntő hőse, Fabio Grosso nem hibázott.
A meccs jelentős részében a franciák játszottak fölényben, és egy vitatható tizenegyessel szerezték meg a vezetést. Az első játékrész közepét nagyon megnyomták az olaszok, és Materazzi révén megszerezték a megérdemelt egyenlítő gólt. A későbbiekben azonban érthetetlen módon teljesen visszakapcsoltak, és a meccs hátralévő perceiben szinte kizárólag a védekezésre koncentráltak.
Sokk az első percben
Nem akármilyen izgalmakat hozott a németországi világbajnokság döntője: Thierry Henry-t egy perc után már hosszasan kellett ápolni, miután a mérkőzés egyik legjobbjával, Cannavaróval ütközött. A franciák gólvágója nem nagyon tudta merre van, de szerencsére rendbejött és folytatta a játékot.
Az első gólra sem kellett sokat várni. Malouda tört be lendületesen a tizenhatoson belülre, ahol Materazzi meglehetősen ügyetlenül próbált játékba avatkozni. A francia szélső azonnal feldobta magát, Elizondo bíró pedig a tizenegyespontra mutatott. Akárcsak az elődöntőben ismét Zidane állt oda a labda mögé, és ezúttal sem hibázott. A gallok vébé után visszavonuló ásza, nagyon becsapta Buffont, és Panenkás mozdulattal a jobbra elmozduló kapus mellett a balra emelt. A labda a felső kapufáról egyértelműen a gólvonal mögött pattant le.
A gól után természetesen felpörögtek az olaszok, és a franciákat beszorították a saját térfelükre. Zidane a gólján kívül nem igazán tudta irányítani a csapatot, és az eddig olyan biztos védelmet – elsősorban a jobb oldalon – jó pár alkalommal megkeverte Camoranesi és Zambrotta.
A hentes másodszor is betalált
Az olaszok fölénye hamar meg is hozta az eredményét. Pirlo parádés szögletét gyönyörűen fejelte a kapuba a büntetőnél hibázó Materazzi. A védő jócskán túlugrotta Vieriát, és pazarul stukkolt a hálóba. Az egyenlítő gól után is maradt az olasz fölény, sokkal többet birtokolta a labdát Lippi csapata, és veszélyesebben is játszottak mint a rivális.
Nem sokkal később az egyenlítő gólhoz kísértetiesen hasonlító szituáció után ismét Materazzi fejelt kapura, de a bíró lefújta az akciót, mert a hórihorgas védő előtte már szabálytalankodott. A
Toni itt még a meg nem adott gól miatt búslakodik (AP)
franciák hiába támadtak, Buffon kapuja előtt a világbajnokság talán legjobb védősora szűrt, és Henry sem játszott csúcsformában.
Az olaszok elsősorban nem akcióból, hanem rögzített helyzetből okoztak veszélyt Barthez kapuja előtt. Szöglet után az első játékrész második felében több alkalommal is óriási zavar alakult ki a tizenhatoson belül; Toni fejese után már csak a kapufa segített a franciákon.
Mi történt a franciákkal?
Az első játékrész végére visszaesett az iram, de továbbra is az olaszok tűntek jobbnak. A szünetben aztán Domenech szövetségi kapitány alaposan lehordhatta a franciákat, hiszen fergeteges rohamokat indítottak Henry-ék. Teljesen megváltozott a játék képe, az olaszok alig tudták megtartani a labdát. A fölényben játszó franciák azonban tíz perc után elveszítették az egyik kulcsjátékosukat: Vieira combja húzódott meg, és a helyére Diarrát küldte Domenech.
Kezdõdhet az ünneplés (AP)
A 60. percben aztán az addig halovány olasz csapat másodszor járt túl Barthez eszén. Természetesen ezúttal is rögzített helyzet után kerültek helyzetbe Cannavaróék, de Toni lesen volt, és a gólját a bíró nem adta meg.
Marcello Lippi cserékkel próbálta felrázni az álmosan futballozó csapatát, és nem kis meglepetésre lehozta Tottit. Iaquinta és De Rossi behozatala vitt némi lendületet az olaszok játékába, de továbbra is a franciák maradtak veszélyesebbek. Már csak azért is mert Lippi együttese teljesen érthetetlen módon úgy játszott mintha ők vezetnének. A támadásvezetésről szinte teljesen lemondtak, gyakorlatilag tizenegy emberrel védekeztek, és minden lehetséges alkalommal feldobták magukat.
Zidane dicstelen búcsúja
A rendes játékidő hátralévő perceiben akadtak még kisebb lehetőségek mindkét oldalon, de a kapusoknak már nem nagyon akadt dolguk. Következhetett tehát a hosszabbítás. Itt is jobbak voltak a franciák: előbb Ribery majd Zidane szerezhette volna meg másodszor is a vezetést, de az előbbi kísérlete centikkel kerülte el a kaput, a csapatkapitány fejesét pedig Buffon tornázta ki.
Zidane-nak másodszorra nem sikerült (AP)
A ráadás második felére megmutatkozott, hogy milyen óriási a tét: Zidane a torna talán legrondább jelenete után kapta meg a teljesen jogos piros lapját. A középpályás összeszólalkozott Materazzival, majd mellen fejelte az olasz, és így az elmúlt évtized kétségkívül legkiemelkedőbb játékosa dicstelenül búcsúzott. A kiállítás ellenére franciák továbbra is fölényben maradtak, az olaszok a remek első félidő után nem sokat mutattak, és mintha már 45 perc után a tizenegyespárbajt várták volna.
A büntetőpárbaj során a kapusoknak nem sok lapot osztottak. A legtöbben magabiztosan vágták be a labdát, csak Trezeguet hibázott, és ez el is döntötte az aranyérem sorsát. Olaszország ünnepelhet.
Döntő: Olaszország-Franciaország 1-1 (1-1, 1-1, 1-1) Tizenegyesekkel 5-3
Berlin, 72 000 néző
Bíró: Horacio Elizondo
Gólok: Materazzi (19.), illetve Zidane (7., 11-esből)
Sárga lap: Zambrotta (5.), illetve Sagnol (12.), Makele (76.), Malouda (111.)
Piros lap: Zidane (110.)
Olaszország: Gianluigi Buffon – Gianluca Zambrotta, Marco Materazzi, Fabio Cannavaro, Fabio Grosso – Simone Perrotta (Vincenzo Iaquinta, 61.), Andrea Pirlo, Gennaro Gattuso, Mauro Camoranesi (Alessandro Del Piero, 86.)- Francesco Totti (Daniele De Rossi, 61.) – Luca Toni
Franciaország: Fabien Barthez – Willy Sagnol, Lilian Thuram, William Gallas, Eric Abidal – Patrick Vieira (Alou Diarra, 56.), Claude Makelele – Franck Ribery (David Trezeguet, 100.), Zinedine Zidane, Florent Malouda – Thierry Henry (Sylvain Wiltord, 107.)