Nem változik az ár, megszűnik viszont a „mérlegelés” lehetősége. A jövő hónaptól ugyanis az automatikus mérés alapján nem az ember, hanem a számítógép felügyeli a mérést és tölti majd ki a vizsgálati lapot. Paár István, a Közlekedéstudományi Intézet Kht. tagozatvezetője ilyen egyszerűen magyarázza a gépjárművek időszakos környezetvédelmi felülvizsgálatában bekövetkező változásokat.
Árnyalatnyi különbség, amelyet az autósok zöme észre sem fog venni, legfeljebb az, aki eddig a károsanyag-kibocsátás tényleges vizsgálatát valahogy trükkösen megkerülve szerezte meg a „zöldkártyát”. Nekik viszont sokba fog kerülni az apró módosítás.
Szigorítás
Szélsőséges esetben mondjuk egy agyonhasznált, 250 ezer kilométert megtett, három-négy éves Ford Mondeo dízelnél a szakember becslése szerint akár 400-500 ezer forintba is belekerülhet majd a szükséges csúcstechnikás alkatrészek cseréje miatt.
A baljós jelek ellenére a szigorúbb zöldkártya technológia miatt előreláthatólag mégsem lesz tömeges a végleges elhullás: a forgalomból való kivonás. Mintegy 5-6 ezer jármű közúti „reprezentatív” mérése szerint ugyan 100 autóból 20-30 olyan, amelyik nem teljesíti az előírásos emissziós határértéket, ám ezek zöménél beállítással kiküszöbölhető a probléma. A „menthetetlen” esetek aránya az előzetes vizsgálatok alapján a hazai, átlagosan 11 évnél korosabb gépkocsiállományból minimális lehet azon kocsik aránya, amelyet kivonnak majd a forgalomból. A tényleges eredmények lesújtóbbak a prognosztizáltaknál: a 10 évnél vénebb dízelekből fehér hollónak számít az, amelyik meg tud felelni. Kockázatos is a mérés, mert másodpercekig teljes fordulaton, de terhelés nélkül kell mérni a motort, ami ezeknél a kocsiknál a törés, mechanikai károsodás veszélyével fenyeget.
Roncsderbi
Az egyik fővárosi vizsgáló adatai alapján azonban nem csak a dízelek, hanem a kétüteműek, és motortípustól függetlenül nagyon sok volt szocialista kocsi bukik meg a vizsgálaton. Akkora a bukási arány, hogy sok műhely már nem is foglalkozik a bevizsgálásukkal. Ezen autók nagy része a roncstelepen végzi. Bár egy új autó árához képest e vénségeknek szerény az értékük, a megsemmisítésük fájdalmas lesz az újat vásárolni képtelen tulajdonosoknak, akik nyilván mindent meg fognak próbálni, hogy a kocsi valahogy mégis megszerezhesse a zöldkártyát. Bár már formálódnak a fejekben azok a megoldási módok, amelyekkel a majdnem zárt technológiás rendszert esetleg ki lehet majd cselezni, Paár István szerint a trükközésre aligha lesz mód. A kocsik műszeres felülvizsgálata gyakorlatilag automatikus. Egyes gyakorló zöldkártyások azonban állítják, hogy amit ember kitalált, azt egy másik kijátszhatja. Ám a bevizsgálónak nem éri meg a kockázat. Ha kiderül, hogy olyan kocsi is megfelelt nála, amely a közúti mérésnél megbukik, akkor visszavonják a felülvizsgáló jogosultságát.
Egy biztos: ha a 2007 végéig a forgalomból amúgy is kivonandó negyedmillió kétütemű Trabant, Wartburg, Barkas mellett a környezetszennyezésben alig visszafogottabb Zsigulik és „bukott” társaik megsemmisítésével az uniós normák szerint kell majd megküzdenie a roncsokra szakosodott újrahasznosító iparnak, de egyáltalán nem biztos, hogy egyhamar képes lesz rá.
