Csütörtöktől a mozikban: X-Men – Az ellenállás vége

Az amerikai képregényfilmek elsősorban a Marvel-univerzum (vagy rajzolthősgyár) héroszainak kalandjait viszik vászonra. Kócos hajú bölcsészek szerint azért, mert odaát nincsenek ősi mítoszok – az azokat hordozó indiánokat kiirtották, ugye –, ezért is kapnak mohón olyan kultuszok után, mint Elvis, James Dean, Marylin Monroe és a Kennedy-gyilkosság (hogy az X-szel jelölt aktákat ki ne felejtsük), a tengerentúlon van igazán annak értelme és tartalma, hogy sztár, de ez most mellékszál. Ráadásul meggyőződésünk, hogy az X-Men-filmeket (plusz a Batman- és Superman-mozikat és így tovább) inkább az üzlet hívta életre (az már más kérdés, hogy utóbbi szériák között találunk figyelemre méltó filmeket is). A szekér meg addig megy, amíg fizető utasok vannak rajta, hogy ne ködösítsünk: a harmadik mutánsfilm után lehetetlenség folytatni a mozi-sorozatot (és nem áruljuk el, hogy pontosan miért nem, de az értő elmék most megsejthették a vezéráldozat bekövetkeztét). Szóval: fájront, a harmadik bőr bemutatása után nem számíthatunk negyedikre, azaz de, a Farkas karakter (játssza: Hugh Jackman) kap majd egy önálló filmet, de az már más tészta lesz.

Ötös fokozatú mutáns

Az X-Men: Történik ugyanis, hogy a különféle emberfölötti képességekkel virító mutánsok – kérdezzék csak meg kiskamasz rokonaikat, mik szeretnének lenni: ilyen „mutáns förmedvények” vagy normális emberek – és a hétköznapi (ám jól felfegyverzett) polgárok harcba bonyolódnak, mivel létezik egy „gyógyszer”, ami kiiktatja a mutáns gént, és az utóbbiak nagyon szeretnék, ha az előbbiek szépen bevennék az orvosságot. Amikor a kérdésben éppen állást foglalna a joviális X professzor (Patrick Stewart), felbukkan egykori barátja, mai ellenfele, Magneto (Ian McKellen), aki megint másképp gondolja. És feltámad haló poraiból (konkrétan: a hullámokból) Jean Grey (Famke Janssen) is, aki viszont már Főnixként éled újjá, ami ötös fokozatú (a legerősebb) mutánst jelenti, vagyis piszok erős, és bele akar szólni a dolgok menetébe. A jó öreg Farkas (Hugh Jackman) és hű társai – például: Ciklon (Halle Berry) – a maguk ehhez képest szerényebb eszközeivel persze nem adják fel.

Minden jó, ha vége

A ködös (és általánosító) megfogalmazás oka, hogy Brett Ratner (Csúcsformában 1-2., A vörös sárkány, Az utolsó gyémántrablás) mozija többször megcsavarodik, bár nem állíthatnánk, hogy meglepően, de mégis. A film tulajdonképpen semmi újdonságot nem kínál, ellenben hozza a formáját, a látvány és az akciók, ha nem is revelációszerűek, de kellőképpen lekötik az izgága szemet és lelket. Az X-Men-franchise működik – és a maga módján szépen búcsúzik. Manapság ez is dicséretes. Minden jó, ha vége.