Élet-Stílus

Távirányítású kamikázék

admin
admin

2006. 05. 19. 10:37

Katonai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a könnyen és viszonylag olcsón beszerezhető távirányítású robotrepülőgépek jelenthetik a jövőben a legnagyobb veszélyt a nyugati társadalmak biztonságára nézve; ezek ugyanis akár az óceánon túlról is irányíthatók.

Úgy tűnik, hogy a rakétaválság korszaka végleg lejárt: az ellenség konkrét fenyegetéséhez nem szükséges immár a közvetlen vagy kevésbé közvetlen szomszédságába rakétákat telepíteni, vagy a környező országokat az ellenség ellen hangolni. A cél eléréséhez elég a világ egy eldugott pontján egy távirányító, valamint az internetkapcsolaton keresztül elérhető Google Map, és máris precíziós csapást lehet mérni akár egyetlen kijelölt házra is.

A ballisztikus rakéták komoly fejlődést jelentettek a haditechnológia területén. A katonai robottechnológiákkal foglalkozó Defensetech című amerikai internetes szaklap májusi cikke szerint azonban, fénykorukon már ugyancsak túl vannak például a nagy áttörést jelentő Scuad rakéták is. A fejlesztések igen sok pénzt emésztettek fel, az újítások java részét pedig a civil életben is hasznosították, ám a technológiai fejlődés hamar túllépett a hidegháborús eszközön.

GPS, Google Map és egy távirányító

David Hambling, katonai robottechnológia-szakértő arra figyelmeztet, hogy az Egyesült Államok jelenleg is többmilliárd dollárt áldoz a ballisztikus rakéták továbbfejlesztésére, miközben egy kisebb robotrepülőgépet már párezer dollárból is lehet venni. Ráadásul a legújabb kísérletek azt bizonyítják, hogy a mostanában kifejlesztett robotrepülők képesek akár az óceánt is átrepülni. A GPS valamint a Google Map korában ezek a precíziós eszközök jóval nagyobb veszélyt jelentenek, mint bármilyen ballisztikus rakéta, ugyanis sokkal nehezebb elhárítani, mint a rakéták okozta fenyegetést.

Hambling több példát is említ, amelyek figyelmeztetőek a jövőt illetően: pár éve Kolumbiában a Forradalmi Fegyveres Erők rejtekhelyén kilenc, igen fejlett robotrepülőt találtak. Ehhez hasonlót immár a Hezbollah is bevetett, amelyek libanoni területről az izraeli radarok számára észrevétlenül hatoltak be „felfedezőútra” Izrael légterébe. Szintén tavaly Irakban egy amerikai logisztikai bázis felett suhant át úgy egy kisebb méretű robotrepülő, hogy mire a katonai bázis őrsége reagálni tudott volna, addigra már el is hagyta a területet.

Mivel a katonai radarok java része az alacsonyan repülő, kisebb tárgyakat eleve kiszűri, nehogy túlterheltsége miatt leálljon a rendszer, így a robottechnológia valódi megváltás lehet a nem feltétlenül jóakaratú terroristák számára. Bár már kifejlesztettek robotrepülőket elfogó berendezéseket, csakhogy Hambling szerint, a legnagyobb probléma nem is a rossz kezekbe került kisrepülők megsemmisítésével van. Sokkal komolyabb gondot jelent felderítésük, hiszen megjelenésük észlelése és egy esetleges becsapódás között mindössze pár másodperc telik el.

A pilóta nélküli robottechnológia, pedig immár valóban mindenre képes: tavalyelőtt távirányítású robotgépek szelték át az Atlanti-óceánt, egy új-zélandi kutató, pedig immár mini-tengeralattjárókon tesztelte sikeresen a távirányítású technológiát. A japán Yamaha cég egy alig 95 kilós, 3 és fél méteres mini-helikoptert fejlesztett ki, de a legújabb robotrepülő modellek szárnyfesztávolsága sem nagyobb, mint öt méter, súlyuk, pedig nem haladja meg a fél mázsát.

Egy kis történelem

A robotrepülőket először a második világháború idején vetettek be: a japánok által kifejlesztett Fugo elnevezésű robotgép többször is behatolt az amerikai egységek fölé, ám akkoriban még nem voltak meg a kellő precíziós eszközök a pontos csapásokhoz. A második világháborút követően ugyan a japán fejlesztések megrekedtek, ám az utóbbi években világszerte egyre több cég foglalkozik robotrepülők kidolgozásával.

A második világháború alatt azonban nemcsak a robotrepülők szelték át az eget: a brit kormány közel 250 ezer galambot „alkalmazott”, amelyek közül 32 az állatoknak járó legmagasabb brit kitüntetést, a Dickin Medal-t is megkapta a háborút követően. A galambok elsősorban postagalambok voltak, azaz üzenetváltásra használták, de egy tavaly nyilvánosságra hozott brit katonai dokumentum tanúsága szerint a brit kormány komolyan fontolgatta a postagalambok harci cselekményekben történő bevetését.

Egészen pontosan tömegpusztító fegyverek hordozására és célba juttatására kívánták volna felhasználni az önkéntesnek nehezen nevezhető galambokat. A második világháború után, – némi habozást követően – a brit kormány végül leállította a tömegpusztító galamb-projektet, ám a mostani események miatt akár újra fontolóra is vehetik bevetésüket.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Pregnant woman sitting in childbearing center
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.