Egy korábbi alkalommal már elámultunk a HEMI motor erejétől, így most a dízelen a sor, hogy bizonyítson, ezúttal egy kombiban.
Ahogy a Jeep Cherokee-ban, úgy a 300C-ben is a 3 literes Mercedes alapú dízelmotor munkálkodik. 218 lóerő és 518 newtonméteres nyomaték mozgat 2 tonnát, a vártnál fürgébben.
Páratlan zenei aláfestés
Leginkább egy jól leburkolt hajómotorra emlékezet a CRD hangja, hallani benne az erőt és azt, hogy alig pörög valamicskét, épp csak annyit, hogy ne fulladjon le. Alacsony fordulatszám mellett is elbír a motor a tömeggel, de ez nem jelenti azt, hogy egy lusta tohonya motorról volna szó.
Maximális nyomatékát már 1600-as fordulaton kiélvezhetjük, ennél magasabb fordulatszámra nincs is nagyon szükség, bár ott is meglepően fürgén szaladgál fel-alá a mutató. Összehasonlításképpen az 5,7-es benzintemető HEMI 4000-es fordulat mellett adja le 525 newtonméteres nyomatékát.
Nem zabálja a benzint
Ég és föld egy Mercedes és a 300C automata váltója közötti különbség, most mégsem kezdjük ócsárolni, mert ezzel a dízelmotorral együtt jól működik, hiába lassú és hiába csak ötfokozatú.
Ezek után szinte hihetetlen, hogy elég 7,9 másodperc 100-ig, és közel megfutja a 230-at is ez a monstrum. A legnagyobb öröm, hogy eközben nagyjából felét eszi, mint a HEMI, a 11 literrel akár a városban is ijesztgethetjük a népet.
A belsõ csalódást kelt (vezess.hu)
Brutális külső, egyszerű belső
Ez nem túlzás, a környezet valóban fél tőle! Ha lehet, kinézete még a limuzinénál is brutálisabb. Az elnagyolt felületek, főként az orbitális méretű hűtőrács olyan agresszív külsőt kölcsönöz az orrnak.
Mondhatnám, hogy az impozáns külső után csalódást keltő a belső tér, de abban is meg lehet találni a szépet. Igaz, a műanyagok nem jó minőségűek, a kevéske fabetét eredetisége megkérdőjelezhető, az összkép mégis nemes egyszerűséget és magabiztosságot sugároz.
Az első ülések egy nagy fotelhez hasonlítanak leginkább, és csak annyival tudnak többet a koreai bőröknél, hogy ezen legalább kényelmes ülni, és nem csak csúszkálni lehet rajta. Egy több mint öt méter hosszú autóban lehetne több hely is hátul, de így is elférni, nagyjából akkora a lábtér, mint egy E-osztályú Merciben.
Forogni csak nehézkesen lehet (vezess.hu)
Nehézkes monstrum
A nagy méretek sajnos érződnek menet közben is, pedig a PT Cruiserután már-már azt hihettük, hogy amerikai autóval is lehet gyorsan kanyarodni, sőt, még meg is lehet vele állni időben, ha arra van szükség. Ez a 300C Touring esetében nem teljesen igaz, inkább a régi időket idézi.
A fék nehézkesen lassítja csak a böszme nagy testet, és a megfelelő fékhatás érdekében nem árt lábra gyúrni a konditeremben. Amerikai szokás szerint a pedálsor állítható, itt a vezetőülésen keressük az erre a célra szolgáló gombot.
A kormány elfordítása a limuzin változathoz hasonlóan itt sem jelenti azt, hogy az autó azonnal el is fordul. Némi reakcióidőt nem árt bekalkulálni, ha gyorsan szeretnék kerülni.
A futómű sem mutat olyan pozitív képet, mint a 300C mellett játékautónak tűnő PT esetében tette legutóbb. A rengeteg vas ellenére sem képes a 300C elnyelni az úthibákat, érezni rajta a nagy kiterjedést. Kicsit zörög, kicsit csavarodik, az úthibákon pedig elpattog oldalra, nem igazán tükröz minőségi összeszerelést.
Közel sem tökéletes az automataváltó (vezess.hu)
Kedvező ár
A 3.0 CRD Touringért kért 12 millió forint ennek ellenére nem irreális, sőt, ha azt nézzük, hogy egy sokkal gyengébb felszereltségű kombi E-osztály vagy ötös BMW 2 millióval drágább, akkor akár még kedvezőnek is mondhatnánk. Némi kompromisszumkészség kell hozzá ugyan, de aki szereti a nagy amerikai vasakat, annak nem érdemes gondolkozni a német konkurenseken. Egy igazi vadállatot kapunk ennyi pénzért, visszafogott étvággyal.
