Unalmas A Da Vinci-kód

Rejtélyes szekta után kutat a tengerentúli kódszakértő és francia segítője. Olyan titokra bukkannak, aminek birtoklása halálos veszélyt jelent a számukra. Az emberiségnek meg a történelem végét.

Az esztendő egyik – hanem: „a” – legnagyobb érdeklődésre számot tartó filmjének kiáltották ki A Da Vinci-kódot, elismerjük, a kampány valóban profi volt – plágiumper, az ítéletbe üzenetet rejtő vicces bíró –, a produktum azonban nem. Nagyon nem. Ron Howard rendező (A remény bajnoka) mozija szolgalelkűen követi Dan Brown bestsellerét, néha olyan érzésünk támad, hogy a vásznon éppen játszó színész mintha felolvasná a könyvet, filmszerűtlen és – ami a vesztét okozza – unalmas. Jelen esetben nem fogalkoznék Brown írói képességeivel, mindössze megjegyzem, szerintem tartalmát tekintve csak hajszállal kikupáltabb Erich von Dänikennél (és nagy magyar tanítványánál, Nemere Istvánnál), mindenesetre az biztos, hogy egyáltalán nem érti a hit és Jézus lényegét. Nem az egyházvédő, vagy a vallásbajnok tombol bennem, csupán a gondolkodó vinnyog, miszerint ne ragadjon a kezébe tollat az, aki a felszín rövidke karistolgatása után bátran mer nyilatkozni a mélyről. (Lám, mégis foglalkoztam.) Mintha a görögdinnye héjának kapirgálása után gyorsan kijelentenénk, zöld az, és nem ehető. Pedig, ugye.

Adott egy amerikai kódfejtő-professzor (Tom Hanks), akit rituális gyilkosságokkal vádol meg a francia rendőrség bikaakaratú nyomozója (Jean Reno), de egy szép és okos és titkokat rejtő gall leány (Audrey Tautou) a segítségére siet, együtt nyomoznak a gyilkos (gyilkosok) után. És természetesen senki sem egészen az, akinek látszik – kivéve az amerikai főhőst, hiszen ő a racionális, a józan világ stabil alakja –, jönnek támogató szándékú rosszakarók és fordítva: rosszaarcú jóügyért-harcolók. Azért titokzatoskodom, hátha nem hallotta valaki a szomszédjától a sztorit – abban nem hiszek, hogy a magyarok mind olvasnák is –, és nem kívánnám leleplezni a csavarokat.

Amik a film utolsó harmadában kiszámítható menetrendben követik egymást, ezáltal csökken (elenyészik) ütőerejük, és egyébként meg vagy három-négy befejezését adják a filmnek, amikor a jobb érzésű néző könyörög, hogy most már tényleg legyen vége.

Tautou kisasszonyba megint beleszerelmesedik az ember, Renót meg nem lehet nem kedvelni, csak éppen Hanks, a főszereplő nem tudja egészen, hol van. Hogy speciel Európa az nem Amerika.