A Budapesti Műszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézete és a Magyar Nukleáris Társaság az 1986. április 26-án történt tragikus eseményre emlékezve tartott a témában sajtótájékoztatót hétfőn Budapesten. Koblinger László fizikus az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tanulmányát ismertetve arról beszélt, hogy hetven év alatt összesen mintegy négyezer áldozattal lehet számolni a csernobili balesettel kapcsolatban, jóllehet nehéz kimutatni a közvetlen hatást.
Eddig 60 áldozat
A tanulmány szerint egyértelműen azonosíthatóan ez idáig 60 áldozata van a balesetnek, ők olyanok, akik az atomerőműben dolgoztak, illetve a mentési munkálatokban vettek részt. Az említett áldozatok között kilenc olyan is van, aki gyermek volt a baleset bekövetkezésekor, később pedig pajzsmirigyrákban halt meg. Az Országos Atomenergiai Hivatal főigazgató-helyettese elmondta azt is, hogy a sugárzás ártalmai csak nagyon nagy időkéséssel, 5-15 évvel a besugárzás után, nem önállóan azonosítható betegségfajtaként jelentkeznek, hanem bizonyos rákos megbetegedések valószínűségét növelik.
Közölte: a nagy időbeli eltolódás miatt csak megbecsülni lehet, hogy egy adott populációban tapasztalt rákos megbetegedések közül melyiket okozhatta a sugárzás. Koblinger László ismertetése szerint az említett négyezer áldozat abból az összesen hatszázezer emberből kerül majd ki, akik részt vettek a mentési munkálatokban, vagy a nagyon szennyezett területekről lettek kisebb-nagyobb késéssel kitelepítve. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy a halálozási statisztikák szerint hatszázezer emberből mintegy 100-150 ezer ember rákban hal meg, tehát ebben az esetben hasonló nagyságrendből kell majd kimutatni a négyezres többletet.
Hibás volt a kommunikáció
Aszódi Attila elmondta, hogy az 1986-os magyarországi kommunikáció több hibát is vétett. Egyrészt a Szovjetunió részéről is volt titkolódzás, de a magyar állami vezetők is megpróbálták megvédeni a szovjet vezetés hírnevét. A kommunikációs hibák ugyanakkor nem tekinthetők olyannak, amelyek bármilyen káros egészségügyi hatások bekövetkezését segítették volna elő a lakosság körében – hangoztatta. Az éves természetes háttérsugárzás 20-30 százaléka volt az akkori többletsugárzás, ez pedig nem tekinthető akkora változásnak, amely miatt a magyar lakosságra nézve következményekkel kellene számolni.
A Nukleáris Technikai Intézet igazgatója hangsúlyozta: a magyar statisztikákat ma is figyelik, és például a gyermekkori rákstatisztikákban sem lehet látni olyan változásokat, amelyeket összefüggésbe lehetne hozni Csernobillal.
