 |
Tornádókról tudományosan |
A tornádót tudományos megközelítésben először Alfred Wegener (1888-1930) német meteorológus, sarkkutató és földrajztudós írta le 1917-ben.
Wegener elsősorban a kontinensvándor-lás elméletéről vált híressé, amely a későbbi lemeztekto-nikai modell alapját képezte. Kevésbé ismert, hogy számos meteoroló-gia jelenség leírásá-val is ő foglakozott elsőként, így többek között a turbulencia, délibáb, felhőkép-eződés és tornádó-képződés jelensé-gével is. |
|
|
|
|
Nem tartott tovább egy óránál az észak-németországi városban tomboló légörvény, mégis tetemes kárral és két halálos áldozattal járt. „A mostanihoz hasonló jelenséggel gyakorlatilag két-három évente lehet számolni Németországban” – nyilatkozta Andreas Friedrich, a német meteorológiai szolgálat munkatársa a Spiegel Online-nak.
A meteorológusok évente közel 20-30 kisebb erejű tornádót figyelnek meg az ország területén. A hamburgi esetében egy erősebb, – F2 kategóriájú –, tornádóról van szó. A Németországban megfigyelt eddigi legerősebb tornádó az úgynevezett “Pforzheim-Tornado” volt 1968-ban, amely mintegy 27 kilométer hosszú területen 55 millió euró értékű kárt okozott.
A tornádók előrejelzése gyakorlatilag lehetetlen, ugyanis igen gyorsan kialakuló és rövidéletű képződmények. Mivel az előbbi okok miatt csak ritkán van lehetőség a forgószél közvetlen mérésére, az intenzitást elsősorban az okozott kár nagyságából becsülik. Az intenzitás mérésére a tornádóknál az úgynevezett Fujita- vagy F-skálát használják. A skála a gyengétől (F0) az erősön át (F2, F3) a pusztító erejűig terjed (F4, F5).
„Amennyiben a klímaváltozás-modellek beigazolódnak a jövőben Németország területén gyakrabban kell számolni tornádóval” – tette hozzá Andreas Friedrich.
Örvénylő légoszlop
Tornádó két eltérő hőmérsékletű és nedvességtartalmú légtömeg találkozásakor keletkezik. A folyamat lényege, hogy a meleg és nedves levegő feláramlása következtében zivatarfelhő keletkezik. Minél nagyobb a hőmérsékletkülönbség a légtömegek között, annál intenzívebb a feláramlás. A zivatarfelhő az intenzív feláramlás miatt un. „mammává” (a felhő alján kialakuló sötét kidudorodások), majd idővel még nagyobb kiöblösödésekké un. „fogakká” alakul.
A magas légrétegekben uralkodó intenzív légmozgások miatt a „fogak” összeolvadnak, így „felhőzsák”, majd tölcsér alakul ki. A tölcsér nem minden esetben éri el a felszínt, de amennyiben igen, „homokóra alakzat” jön létre, ami biztosítja a tornádó hosszabb élettartalmát.
A tornádó pusztító ereje a vákuumhatás miatt alakul ki, ami a forgószél belsejében jelentkező gyors spirális áramlás keltette centrifugális erő hatására keletkezik. A tornádó átmérője néhány száz métertől legfeljebb 2 kilométerig terjedhet, aktivitásuk, pedig pár perctől, akár több mint egy óráig is tarthat. Haladási sebessége elérheti a másodpercenkénti 6-30 métert.
A tornádó hazája a Missisippi-medence
A tornádó legismertebb formái az USA középső és dél-keleti területén keletkeznek. A legveszélyesebb időszak a kora tavasz és a nyár, amikor a Mexikói-öböl felől érkező meleg, nedves légtömeg találkozik a Sziklás-hegység felől érkező hűvösebb, száraz légtömeggel, és a jelentős hőmérsékletkülönbség miatt intenzív feláramlási folyamat indul meg.
Míg az Egyesült Államokban az 1950-es évek óta igen széles körben kutatott jelenség, Európában csak a legutóbbi időkben figyeltek fel rá, hogy nálunk sem ritka jelenség, bár az öreg-kontinensen elvétve fordul csak elő az észak-amerikaihoz hasonló hőmérsékletkülönbség. Az USA tornádói viszont akár a 270-360 kilométeres óránkénti sebességet is elérik, és a felszín közeli folyamatos meleg levegő-utánpótlás miatt akár órákig „életképesek”.
A tornádóhoz hasonló jelenségek a tengerek fölött keletkező, méretben kisebb víztölcsérek, amelyek hideg légtömeg erős beáramlása esetén keletkeznek. Leggyakoribb előfordulási helyük a Mexikói-öböl, Japán és Kína partvidéke, de a Balaton fölött is megfigyeltek már ilyen jelenséget. A víztölcsérnél kisebb intenzitásúak az úgynevezett trombák, amelyek a szárazföldek fölött keletkeznek.
