Tavaly először az Erzsébet hidat festették fénnyel, majd az új fővárosi közterület, a Városház teret, a karácsonyi-újévi ünnepkörben pedig immár hagyományosan Magyar Telekom-székházat varázsolták Fénybolygóvá a művészek.
Magyar kulturális évad
Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Oroszország és most Németország – a közös nevező az országok között a már lezajlott vagy a napokban kezdődő magyar kulturális évad. A március kilencedikétől tizenegyedikéig tartó berlini megnyitóval és az új Collegium Hungaricum alapkőletételével kezdődik, és ennek felépültével, várhatóan 2007 első felében fejeződik be a magyar kultúra éve Németországban.
A korábbi, második világháborúban lebombázott épület éppen nyolcvan éve fogadta első látogatóit. Az évad elnevezése, az Ungarischer Akzent nemcsak az ízes magyar akcentusra utal, a szó alatt hangsúlyt és ékezetet is értünk. Ilyen hangsúlyt jelent két zenészünk: Bartók Béla születésének 125. évfordulójával és Kurtág György nyolcvanadik születésnapjával; vagy az 1956-os forradalom kerek, idén hatvanadik évfordulójával. De fókuszba kerül a 2010-es európai kulturálisfőváros-projekt, amikor is Pécs és partnervárosa, várhatóan Görlitz vagy Essen lesz. Az események Németország egész területén zajlanak, különös tekintettel Berlinre, Hamburgra és Brémára, vagy a Magyarországgal hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló Baden-Würtenbergre, azaz Stuttgartra és környékére.
A megnyitó Berlinben
A március kilencedikétől tizenegyedikéig tartó eseménysorozat keretén belül kilencedikén, csütörtökön este az Akademie der Künste új épületében Konrád György író, a berlini Magyar Intézet igazgatója mond beszédet. Ezután Bartók Csodálatos Mandarinjának két zongorára átírt változata hangzik el, Mocsáry Ákos és Hernádi Károly előadásában, illetve M. Tóth Géza animációs filmjének kíséretében. Tizenegyedikén, szombaton, pedig a művészeti akadémia régi épületében beszélget Heller Ágnes filozófus, Rüdiger Safranski irodalmár, Schiller-kutató, valamint Verena Aufermann ókorkutató történész. Magyar témájú kiállítások is indulnak a megnyitóval egy időben: ilyen a Göttingeni Egyetem magyar gyűjteményét bemutató tárlat, vagy Gedő Ilka kiállítása, „a könnye kovászba hull” címmel.
A megnyitó egyik nagy dobása a Pariser Platzon lesz. A Brandenburgi kaput és környezetét árasztja el a Berkes Dóra és Kozma Péter páros saját és sajátos művészeti akciójával, a raypaintinggel. Az egyik magyar „akzent” tehát, a fényköltészet maga. A fényfestmény csütörtök, péntek és szombat este bűvöli el a berlinieket és a turistákat.
Berlin jelképe megfestve
A fénykompozíció utal a magyar évad egyik főtémájára, az 1956-os forradalomra és a német és magyar nép 1989-es közös örömére, az akkor leomlott és a bevetített területről mintegy ötszáz méterre húzódó berlini falat döntő tömegre, vagy a magyar határon átmenekülő NDK-polgárokra. Másrészt megidézheti Berlin néhány évvel ezelőtti nagy attrakcióját, egy modern tömegjelenetet, a Love Parade-ot is.
A nem mindennapi produkció egy olyan téren jön létre, mely Berlin jelképévé vált, naponta látható filmkockákon, képeslapokon, újságok hasábjain. A téren, amely jelentős szerepet játszott a huszadik század fordulópontjain, ahol szétszakadt és találkozott Európa két fele.
Dorka és Kozma összesen 8200 négyzetmétert vetít be tizenkét üvegfestménnyel, négy helyről (a tér baloldaláról, az Akademie der Künste teraszáról, jobbról a Dresdner Bank tetejéről és középről Pariser Platz két pontjáról). A fény ereje hetvenkétezer watt és kilencszázhatvanezer lumen lesz.
A raypainting
Berkes Dóra és Kozma Péter képzőművészek évek óta új dimenzióba helyezve provokálják a köztereket. Legtöbb munkájuk összművészeti produkció, ahol az esemény, a tér, a vetített kép, a zene és a közönség akaratlanul is aktívvá, az alkotás részévé válik. A középületek természetes és építészeti tereinek megvilágítása többek között azt a felismerést szülte, hogy a raypainting látásmódja a kreativitás eltérő területein érvényesül. A művészkettős által átfogalmazott terek, épületek új alternatív valóságot kínálnak, ahol a manualitás lassúnak, elavultnak hitt gyakorlata újabb és újabb, transzvizuális jelenségeket hoz létre. Ezek az alkotások így elvont tájképi és városképi javaslatnak is tekinthetők.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
