Az amazonasi esőerdők egyes részeit immár olyan hosszú ideje pusztítja a szárazság, hogy a helyi kormányzatok több várost katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánítottak. A brazíliai Amazonas szövetségi állam az utóbbi negyven év legkomolyabb és leghosszabban tartó „aszályát” – ha lehet ilyesmiről beszélni a trópusi esőerdők övezetében – éli át. A kutatók szerint az Atlanti-óceán északi részének emelkedő hőmérséklete, vagyis közvetve a globális felmelegedés okolható a problémákért.
15 méterrel csökkent helyenként az Amazonas vízszintje
A kutatók szerint például Santarém erdei megfigyelőállomásnál, ott, ahol az Amazonas és a Tapajós folyók találkoznak, a szokásosnál 15 méterrel alacsonyabb a vízállás!
A dél-amerikai szárazságokat rendszerint az El Nińo klimatikus eseményeivel hozzák kapcsolatba. Ez az időjárás periodikus változását eredményezi, s oka a Csendes-óceán déli vizeinek időről időre való felmelegedése. Idén azonban a tudósok nem regisztráltak semmiféle hőmérsékletnövekedést a Csendes-óceánban.
Ehelyett viszont kiderült, hogy az észak-atlanti térség lehet a „bűnös”. Az itteni vizek szokatlanul melegek voltak idén, amit nemcsak az Amazonas vidéke sínylett meg, hanem az Egyesült Államok déli partvidéke, New Orleans környéke, illetve Közép-Amerika és a karibi térség egyaránt. Mint ismert, a szokatlanul erős hurrikánok komoly pusztításokat vittek végbe, és egyébként a hurrikánok gyakorisága is magasabb volt az átlagosnál idén.
A melegebb víz több hurrikánt hoz létre
A meleg víz erősíti a párolgást, ami alacsonynyomású rendszerek kialakulását segíti elő az atlanti térségben. Mindez olyan viharrendszereket kreál, amelyek vizet és energiát továbbítanak az Egyesült Államok felé. Ugyanakkor a szomszédos, délebbi térségekben magasnyomású rendszerek alakulnak ki, mint például az Amazonas fölött. A nagynyomású szisztémák kevesebb felhőt hoznak, és így persze kevesebb esővíz is keletkezik.
Az Amazonas-medence változatos képet mutat, ha a csapadékeloszlást szezonálisan vizsgáljuk. Ugyanakkor amiatt, hogy az esős szezon csak decemberben kezdődik, a helyi közösségek aggódnak, hogy a mostani vízhiány a halállomány csökkenéséhez és a betegségek terjedésének felgyorsulásához vezethet. Az amazonasi szárazság gátolhatja a fák növekedését, és így sérülékenyebbé teszi az erdőket, és különösen megnőtt az erdőtüzek veszélye. Mindez globális kihatással is lehet klímánkra.
Védőpajzs helyett problémaforrás lehet az Amazonas-vidék
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a szárazság a fák növekedését egynegyedével foghatja vissza, ami közvetve ahhoz is hozzájárul, hogy az esőerdők kevesebb széndioxidot vesznek fel a levegőből. Ha ez megtörténik, akkor az Amazonas inkább „szénforrás” lesz, nem pedig a szén kivonásához járul hozzá. Ebben az esetben a globális felmelegedés tovább gyorsul, a szárazságok még pusztítóbbak lesznek, hiszen az üvegházhatásért különösen a légköri széndioxid tehető felelőssé.
Az erdőégetések – amelyek Dél-Amerikában igencsak gyakoriak, és például a rovar-kártevők elleni legfontosabb védekezést jelentik, illetve füvesítéshez használják ezeket, hogy legyen az állatoknak legelője – ugyancsak hasonló ördögi köröket generálhatnak. Az erdőtűz ugyanis fogékonyabbá teszi az erdőt a következő tűzre. A helyi, tartományi kormányzatok számos tiltást rendeltek el ebben az ügyben, de az emberek túl szegények errefelé ahhoz, hogy betartsák a szabályokat.
Mindez összességében ahhoz vezethet a kutatók szerint, hogy az Amazonas ahelyett, hogy a globális felmelegedés elleni „védőpajzs” lenne, a jövőben inkább problémaforrássá válhat. A szárazságok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy inkább széndioxid-forrás váljon a térségből, ami ellentétes lenne eddigi funkciójával, a széndioxid „felszívásával”.
