A hatalmas közönséget megmozgató időszaki tárlat melléfogásait Molnos Péter annak tulajdonítja, hogy a sietős szervezés a szakmaiság rovására ment. Molnos hozzávetőleg féltucatnyi kiállított festmény esetében állítja, hogy eredetük kétes, vagy hogy nem is Munkácsy festette őket.
Az Enigma művészetelméleti folyóirat legutóbbi számában megjelent tanulmányában Molnos azt állítja, hogy a kiállításon megjelent egyik női portré hamis szignatúrája és datálása annak idején már Munkácsy legismertebb monográfusának, Végvári Lajosnak is feltűnt. A Hóhér lajtorjával című munkát pedig a rendezőknek eleve “udvarias köszönet kíséretében” vissza kellett volna adniuk a tulajdonosának.
Boros Judit művészettörténész, a tárlat egyik rendezője szerint a kiállítás anyagának egy részét maga is akkor látta először, amikor a műtárgyak megérkeztek. Bizonyos művek alapos beazonosítása gyakorta sok időbe kerül és előfordulhat, hogy a leggondosabb szűrőn is átcsúszik egy-egy bizonytalanabb eredetű darab, sőt még az is elképzelhető, hogy akár hamis is. Utalt rá, a Munkácsy-képek egy részén rajta van a tanítványok keze nyoma, a mester szignója azonban hitelesíti e festményeket, esetleges kvalitásbeli hiányosságaik ellenére.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
