A tavaly karácsonyi thaiföldi partvonalat elmosó cunami, a nyári szélsőséges európai időjárás, a romániai áradások és a New Orleanst elárasztó Katrina hurrikán után több kutató azt feltételezi, hogy a most bekövetkezett klimatikus események egy nagyobb változás első jelei.
Szinte minden esetben mérsékelhetők lehettek volna a károk, ha a védekezés és a mentés szervezettebb lett volna. Thaiföld esetében a partot szegélyező, természetes védőpajzsot nyújtó korallzátonyok és mangroveerdők kipusztításában, míg a tengerszint alá épült New Orleansnál a lápvidék fokozatos eltűnésében is keresendők az okok.
Romániában az erdőirtás és a helytelenül tervezett településszerkezet okozza a legnagyobb gondokat.
A világ számára New Orleans a blues otthona, a környezetvédelmi szakértők azonban már egy ideje a várost egy bármikor bekövetkező katasztrófa lehetséges helyszíneként tartják számon.
Tökéletes példája a veszélyes városoknak, ami kezdetben – az úgynevezett Francia negyeddel – még logikusan, magasan fekvő területre épült. A település fejlődésével az emberek megunták, hogy időről időre elárasztja őket a víz, így egy szövevényes gátrendszert emeltek. A víz kiszorításával azonban a város egyre lejjebb került. A geológusok hiába figyelmeztettek a delta lápvidékeinek, a természetes ártereknek a megóvására, a város fejlődésének köszönhetően fokozatosan eltűnt ez az érték és egyre fokozódott a partvidék kiszolgáltatottsága.
A trópusi viharok felerősödése, amelyet a globális felmelegedés is indukálhat, szintén megemelte egy katasztrófa esélyét – vélekedik az Egyesült Államok Földtani Intézete (USGS).
Egyre pusztítóbbak?
A tudósok szerint a felmelegedő víz a gleccserek olvadásával terjeszkedik, megemelve a tengerszintet, valamint felerősítve a hurrikánokat tápláló energiát, így a jövő viharai egyre pusztítóbbá válnak. Sokak szerint a hurrikánok természetes részei az éghajlati körforgásnak és semmivel sincs belőlük több vagy kevesebb, mint korábban. Azonban a Katrinát Amerikában emberemlékezet óta a legpusztítóbb természeti katasztrófának minősítették, több százezren maradtak otthon nélkül, a halálos áldozatok száma pedig ezrekre tehető.
A hurrikánok, más néven trópusi ciklonok az óceánban eltárolódott napenergia táplálásával a meleg tengervizek felett kelnek életre. Képesek heteket utazni az óceánon, szigeteket és partvonalakat tarolva le heves szeleikkel, szakadó esővel és felkorbácsolt hullámokkal, azonban amint elérik a szárazföldet, gyorsan elvesztik erejüket.
New Orleans az Egyesült Államok fenntarthatatlan növekedésének, az emberi tevékenységnek szomorú példája, a szakértők szerint azonban nem az egyetlen. Dél-Florida partvidéki városai mind nagyon hasonló módon nyertek teret maguknak a kontinens egyik leginkább hurrikánveszélyes vidékén, akárcsak Los Angeles is.
Érdekes és bizarr példaként említhetők a nevadai és arizonai nagyvárosok, melyeknek lakhatóvá változtatásához állandó légkondicionálásra és hosszú vízvezetékekre van szükség.
A gondok azonban nem korlátozhatók kizárólag az Egyesült Államokra, hasonló esetek szinte minden kontinensen előfordulnak. A rossz helyválasztás, az építkezési rendszer, a gyenge infrastruktúra mind tálcán kínálhatja a településeket a földrengéseknek és az áradásoknak.
Rosszul tervezett világ
A rosszul tervezett ipari környezet különböző környezetszennyezései a helyi lakosság egészségére is komoly veszélyt jelentenek.
Mumbaiban (más nevén Bombay) egy monszun alkalmával 400 ember halt meg, mivel a 19. században lefektetett csatornarendszer nem bírt a lezúduló vízzel. A csillogó, modern Sanghaj meggondolatlan felhőkarcolói a talajvíz mértéktelen megcsapolása következtében elkezdtek süllyedni.
A világ különböző tájain ma már nem lehet nyugodtan napozni az ultraibolya sugárzás megnövekedése miatt.
Nem kell hozzá még környezetvédelmi szakembernek sem lenni, hogy valaki ráébredjen, a Föld nem terhelhető tovább. Védelme közös ügyünk.
