Egyesben csak arra van idő, hogy a kettessel éppen utolérjük a leszabályozáshoz közeledő motort. A kettes is átmenet nélkül leforog, a gyorsulás tényleges brutalitását gyakorlatilag csak harmadiktól fölfelé lehet kiélvezni.
Most nem jövünk újra az amúgy is elcsépelt ez a dízel, már nem az a dízel szöveggel. Nem bizonygatjuk, hogy ma hol tartanak a dízelmotorok. Legyen elég annyi, hogy létezik olyan motor, amely ekkora élményt ad és közben stabilan 7,5 és 10 liter között fogyaszt. Ekkor már van némi időnk megélni a gyorsulást két váltás között. A 400 Nm szép érték, főleg, hogy 2000 és 2750-es fordulat között állandó, de még ez sem ad magyarázatot arra, mitől megy ilyen ördögien az S60 D5. Az új turbófeltöltővel nemcsak papíron javult a motor reakciója, gázadásra azonnal jön a teljesítmény és a D5 – a turbódízelektől szokatlanul – kis fordulaton sem gyengélkedik.
Röpke néhány kilométer után könnyű megtalálni az optimális összhangot a tökéletesbe hajló kézi váltóval és a jól adagolható kuplunggal. Az S60-ban minden váltás jólesik, de a motor rugalmassága nem kényszerít állandó gangolásra.
A teljesítményhez képest a D5 motor fogyasztása elenyésző, városban mi 10,2 litert mértünk százon dugókkal és sosem spórolva. Autópályán és országúton 7,6 literből megállt a fogyasztás. Ennél biztosan kevesebbet is fogyaszthatna a motor, de ez az autó olyasvalami dízelben, mint az S60 R benzinesben, szóval nem a poroszkálásról szól. A fék és a futómű kényelmesen feldolgozza a motor erejét, az S60 harmonikusan rugózik és kanyarban is belevaló.
Városban autózva csúnyán lerontja az autó kezelhetőségét a mérhetetlenül nagy fordulókör, ami a hasonló műszaki alapokra épülő S60, a V70, az S80 és az XC90 közös hibája. A 11,8 méter nem adja vissza azt az érzést, ahogy a sportosnak tűnő limuzin özönvíz előtti batárként fordul, gyakori tolatásra kényszerítve az embert.
Minden kulturáltan működik az S60-ban, a jó anyagminőség és az ízléses belső tér egy Volvóban magától értetődik. Az összes részlet megfelel a minőségi elvárásoknak az üléstámla tekerőgombjával kezdve az ajtócsukódáson át az összes kapcsoló kifinomultságáig. Továbbra is jólesik, hogy a fedélzeti számítógép magyarul közi az információkat.
Az első ülések az üléshelyzettel együtt tökéletesek, igazságtalan volna ennél kevesebb jót mondani rájuk. Momentum kivitelben a vezetőülés dőlése is állítható, a kormány tengelyirányban széles tartományban kihúzható. Aki elfér hátul, annak hasonlóan jó kényelmet nyújt a második sor. Langalétáknak egyáltalán nem való a hátsó ülés, a fejtér is kevés és térdük sem fér szűk lábhely miatt.
Irigylésre méltó csendben és kényelemben utazhatunk az S60-ban. A hosszú hatodik fokozatban a motor alacsony fordulaton, csendesen jár. Hangja csak kihúzatva erősödik fel, de ez kimondottan létszükséglet. Az öthengereseknek vérpezsdítő hangjuk van, függetlenül attól, hogy a Volvo, az Alfa, a Lancia vagy az Audi gyártja-e őket.
Egy a biztonságra híresen sokat adó gyártól elfogadhatatlan, hogy az utas oldali első légzsák kikapcsolhatóságért felárat kérnek. Egy tízmilliós autóban nagyon ellenszenves dolog mindezért 15 000 forintot legombolni az ügyfelekről, ha ezt egy alap Citroën C1 felár nélkül tudja.
Kinetic felszereltséggel, tehát alapmodellként is 9,4 millió forintba kerül az S60 a 185 lóerős dízelmotorral. A nálunk járt Momentum 10 120 000 forintért talán jobb vétel, ebben legalább nem kell felárat fizetni az automata klímáért, a tempomatért, a CD-s rádióért és más kisebb tételekért.
Az autóról bővebben itt olvashat.
