A csütörtöki nap nagyszínpados sztárfellépője a hatkor kétségkívül Natalia Imbruglia, aki első lemezével a Left Of The Middle-lel és elsősorban a Torn című slágerével berobbant a popszakmába, később a lemezről a Wishing I Was There-t, és a Big Mistake-t is kiemelt rotációban nyomatták még a magyar rádiók is, nemhogy a nemzetköziek. Meg is lett a becsületre méltó eredmény: közel hat és fél millió eladott hanghordozó világszerte.
2002-ben, második lemeze megjelenése után (White Lilies Island), mely az első receptjére épült, érdekes produkcióba kóstolt bele. Billy Corgan (Smashing Pumpkins Rt. elnök-vezérigazgató) szerzeményét énekelte fel a Stigmata című filmhez. Harmadik sorlemeze jelent meg idén. Várhatóan ennek zenei anyagával érkezik az énekesnő. A lemezt rengeteg akusztikus hangszerrel telítették – főleg gitár és zongora -, és süllyesztőbe kerültek az elektronikus elemek.
Bár a sztár Natalia, amiért érdemes csütörtökön kilátogatni az az Underworld fél tízkor. Ha mást nem is, a Born Slippyt biztosan ismeri mindenki, aki legalább egyszer látta a Trainspottingot, és még tán a soundtracket is megszerezte. Hogy mennyire kis darabkája azonban ez a dal annak, amit a három (ill. ma már csak két) fej (Darren Emerson, Rick Smith és Karl Hyde) az elmúlt húsz évben letett az asztalra, jól jelzi, hogy csak Underworld néven hét nagylemezt legyártottak már. A Sziget egy régi tartozását rója le a “A technó leghangosabb rockzenekarának” nevezett csapat meghívásával. A nagylemezeiknél csak messze földön híres koncertjeik csináltak még nagyobb hírnevet: joggal kiáltották már ki show-ikat több ízben a világ leglátványosabbjainak!
Az elektronikus zenétől hidegrázást kapó Sziget-látogatóknak, illetve az afrikai zeneszerelmeseinek remek választási lehetőséget kínál az Underworld idősávjában fél tíztől Baaba Maal, aki a szerdán fellépő Youssou N’Dour mellett a Szenegál leghíresebb énekese és Franciaországban tett szert a világhírnévre. Finom, magas hangján – emiatt gyakran fülemülének is becézik – a legmélyebben rezgő dolgokat szólaltatja meg, s bár a kevésbé ismert yela stílust képviseli, kísérletező kedve és érzékenysége nyomán az ősi és a modern kultúra szakadatlanul ível egymásba.
Akinek viszont nem elég az Underworld, az DJ Rush-tól és Speedy J-től még kaphat talpalávaló elektronikát. Egyikük amerikai, másikuk holland módra tanítja móresre a táncra perdülőket. Rush (aka Major Rush aka Russian Roulette) – aki Isaiah Major néven Chicagóban nyitotta rá szemét a világ csodáira – az est nagyágyúja, a technó kétméteres, ébenfekete élő szobra. Ő maga legszívesebben hard dance-nek hívja a szigorú német technónak (Rush egy ideje Berlinben él), a chicagói hangzásnak, a discónak és house-nak azt a keverékét, amiből ezúttal is bizton szán nekünk egy jókora porciót. Speedy J (Jochem Georg Paap) majd’ tizenöt évvel ezelőtt Pullover című darabjával írta be magát a technó történelemkönyvébe, melyet Richie Hawtin Plus 8-je jelentetett meg: sikoltó szirénjének nagy szerepe volt abban, hogy e műfaj a világ minden szegletébe eljutott. Manapság – szakítván a “four to the floor” szisztémával – tört ütemekkel operál: breakbeatre tolja, zenéje experimentálisabb.
A Wan2 színpad nagy neve a késői órákban este tizenegykor A The (International) Noise Conspiracy. A zenekar 1998-ban alakult punkbandák és hardcore-ban utazó formációk elegyeként: az énekes Dennis Lyxzén a Refused, a gitáros-vokalista Lars Strömberg a Separation, a basszista Inge Johansson a Female Anchor of Sade soraiból érkezett, a billentyűs-gitáros Sara Almgren és a dobos Ludwig Dahlberg pedig a Saidwas tagságát hagyta ott az új zenekar kedvéért. A megalakulást követően a hazai sajtó rögvest a “legvadabb és legkompromisszummentesebb” együttes címkéjét aggatta a srácokra, nem is véletlenül. A céljaként a kapitalizmus ideájának szétcincálását kitűző, alapvetően garázsrockból és punkzenéből építkező csapat különösebb lelkifurdalás nélkül szól be a jóléti társadalom intézményrendszerének és szereplőinek.