A szenegáli énekesről ráadásul azt mondják, olyan különlegesen szól a hangja, mintha Afrika egész története belé volna zárva.
Szenegál közkedvelt zenéje, a mbalax a negyvenes években alakult ki, amikor az ország rituális énekei és tradicionális dobjainak (sabar, bugarabu, tama) ősi taktusai afrokubai hangszereléssel kezdtek keveredni. Aztán a hetvenes évek derekán a stílusba bonyolultabb bennszülött táncritmusok, muszlim vallási énekek, melodikus gitár- és szaxofonszólók vegyültek, és jócskán megfertőződött a Dakarban is divatos amerikai dzsessz, soul, rock és funky jegyeivel. A mbalax óriásit változott, s formálódására talán a legnagyobb hatást az ekkoriban feltűnt Youssou gyakorolta, aki Super Etoile de Dakar nevű együttesével hamarosan a műfaj megújítója, majd a szenegáli zene nagykövete lett.
A művészt a Neneh Cherryvel 1994-ben közösen énekelt Seven Seconds megasláger tette világszerte ismertté a popzenében, pedig Paul Simon és Peter Gabriel egy-egy lemezén már jóval azelőtt át-átsiklott szülőföldje zenei tradíciójából a pop berkeibe. Később egészen el is kalandozott benne, de a gyökereit nem veszítette el, s az utóbbi időben újra megtalálta a hagyományos és a modern aranymetszetét, amely éppoly hitelesen vall az indulásáról, mint az útkereséséről és végül a hazatalálásáról. A tavaly Grammy-díjjal kitüntetett afrikai világzenész a Szigetre a Super Etoile de Dakar kíséretében érkezik.
