A mintegy harminc éves múltra visszatekintő géntechnológia alapja az, hogy az egyik faj hasznos tulajdonságait egy vagy több génjével egy másik fajba átültetik. Az ezáltal genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) egy csoportját a mikroorganizmusok teszik ki: a megváltozatott tulajdonságú baktériumokat és egysejtűeket például inzulin termelésére lehet így rávenni. Az ilyen irányú kísérleteket kevesebb bírálat éri, mivel laboratóriumi keretek között maradnak – bár az óvatosság e téren sem ártana, hisz nem példa nélkül való, hogy egy laborbaleset során kiszabadulhatnak a környezetbe baktériumok, vírusok. A másik nagy csoportot jelentik az állatok és a növények. Az állatok esetében is folyik számos kísérlet – például bizonyos szennyezésekre világítani kezdő halak tenyésztése – de ezek szintén a kutatóműhelyek falai között maradnak. A genetikailag módosított növényekkel azonban már a természetben és a piacon is találkozhatunk a nagyvilágban – ha Magyarországon nem is.
A génmódosított növények nagyarányú termesztése és kereskedelmi forgalomba hozatala 1996-ban kezdődött az USA-ban, hatalmas tiltakozó hullámot kiváltva Európában. A GM növények – elsősorban kukorica, szója, repce, paradicsom – tulajdonságait három ok miatt változtatják meg. Egyrészt megnövelik a növényvédő szerekkel szembeni ellenállásukat, azaz méregtűrővé teszik őket, hogy túléljék a nagyobb fokú gyomirtó használatot. A növények egy másik csoportját a kártevőkkel szemben teszik ellenállóvá: például az úgynevezett BT kukorica olyan anyagot termel, amely mérgező a kukoricamolyra – így elvben kevesebbet kell permetezni, mert a méreganyagot maga a növény termeli meg. A harmadik esetben a módosítás magára a végtermékre irányul: lassabban megromló vagy édesebb paradicsom, jobb összetételű olaj előállítása a cél. A célok elérését lehetővé tevő technológiák azonban olyan nagyfokú beavatkozást jelentenek a hagyományos növénynemesítési eljárásokhoz képest, hogy a kockázatok egyelőre nem becsülhetők.
Már a spájzban vannak
Pontosan az ismerethiány miatt tiltakozik a GMO-k bevezetése ellen számos civil szervezet, és hozott a – nemzetközi jogban már alapelvnek tekinthető – elővigyázatosságra hivatkozva az EU szigorúnak mondható szabályokat. Míg a géntechnológia fő harcosának számító Egyesült Államokban egy GMO termény bevezetésére semmivel több szabály nem vonatkozik, mint egy hagyományos eljárással kinemesített fajtára, s széleskörű környezeti és egészségügyi vizsgálat nélkül is bevezethető, továbbá a génmódosított terményekből előállított takarmányon vagy élelmiszeren nem kell feltünteti eredetét, addig az EU-ban hosszas procedúra egy-egy faj termesztésének vagy behozatalának engedélyeztetése, és az 1 százaléknál több génmódosított összetevőt tartalmazó termékeket címkézni kell. Ráadásul az EU 1998 és 2004 között nem adott ki új engedélyeket, azaz de facto moratóriumot hirdetett, s ennek feloldása után is megmaradt a tagállamok joga, hogy az EU engedély ellenére megtiltsák egy génmódosított termény forgalmazását vagy termesztését, ha olyan tudományos eredmények állnak rendelkezésükre, ami szerint a terménynek káros hatása lehet a környezetre vagy az emberi egészségre.
Így az EU területére jelenleg takarmányozásra és további feldolgozásra érkezik génmódosított kukorica és szója, de termesztés csak Spanyolországban folyik. Mivel a génmódosított takarmányt evő állatok húsában az eddigi kutatások szerint nem kimutathatóak a módosított gének, ezért ezeket nem kell címkézni, így bármikor ehetünk és vehetünk ilyen tápon nevelt disznót vagy csirkét. A csokoládékban használt szójában is akadhat génmódosított összetevő, és bár az egy százaléknál nagyobb arány esetén a címkézési kötelezettség fennáll, európai fogyasztóvédő szervezetek több esetben is találtak címkézetlen terményben ennél többet.
Génmódosított kukoricakonzervvel vagy paradicsommal viszont gyakorlatilag nem találkozhatunk az EU-ban. A lakossági tiltakozások miatt a nagy kereskedőláncok elvben nem forgalmaznak emberi fogyasztásra szánt GMO terményeket. A kevésbé szigorú szabályokat alkalmazó országokból származó importtermények esetében azonban a címke hiánya nem feltétlenül jelent GMO mentességet.
Kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét?
A legnagyobb félelem a génmódosított termékekkel szemben az emberi egészségre gyakorolt hatás. Az egészség és fogyasztóvédő szervezetek többsége azt követeli, hogy amíg nem bizonyosodik be, hogy nincsenek káros hatásai egy ilyen terméknek, addig ne lehessen kereskedelmi forgalomba hozni. A GMO-k megjelenésével párhuzamosan dúló kergemarhakór sokkjával is szembesülő európai közvélemény 70-80, a magyar lakosság 50-60 százaléka elutasító, tart attól, hogy a nem elég részletesen vizsgált termények allergizáló vagy rákkeltő hatásúak lehetnek. Egyes, már engedélyezett vagy kísérleti stádiumban lévő terménynél találtak is ilyen – elsősorban az immunrendszert romboló – hatásra mutató jeleket.
Még e kockázatoknál is károsabb lehet az emberi egészségre az áttételes hatás: egy-egy vírus, baktérium vagy gomba idővel ellenállóvá válhatnak azzal a méreganyaggal szemben, amit a génmódosított növények termelnek pont ezek kivédésére, ezért – elvben – nem is szabad olyan géneket használni mezőgazdasági célra, amelyek az emberi gyógyászatban használatosak. Ugyanakkor egyes termékek tíz éves használata során sem merült fel humán egészségügyi kockázat: például a Magyarországon környezetvédelmi aggályok miatt nem engedélyezett, a biotechnológiai óriáscég Monsanto által kifejlesztett kukoricafajta forgalmazása alatt – bár természetvédelmi kockázatok felmerültek – egészségügyi hatások nem. Viszont egy-egy termék ilyen hatása – mint azt számos környezetegészségügyi és élelmiszerbiztonsági példa mutatja – sokszor évtizedek múltán jelentkezik.
A pontos kép megalkotásához lennének szükségesek a széles körű kutatások és ezek nyilvánossága. E területen viszont a nagy biotechnológiai cégek és kutatóintézetek nem mindig együttműködők a hatóságokkal vagy a független kutatóintézetekkel. Azok a vizsgálatok, amelyeket a cégek saját maguk végeznek termékeik emberi egészségre gyakorolt hatásáról, sokszor elzártak a szakmai és szélesebb nyilvánosság elől – üzleti titokra hivatkozva. A Monsanto nemrégiben be is perelte a német hatóságokat, mert közérdekűnek ítéltek egy, a cég egyik engedélyezés alatt álló kukoricafajtájáról készült – és az Independent brit lap által nyilvánosságra hozott – jelentést.
Génszennyezés
Az egészségügyi kockázatoknál a környezeti hatások megítélése még bizonytalanabb. Az ökológiai aggályok talán legfontosabbja a génszennyezés: a genetikailag módosított növények átporozhatnak más rokon növényekre, így tulajdonságaik átkerülhetnek e fajokra. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek: egyrészt az új tulajdonságú növények kiszoríthatnak ökológiai vagy mezőgazdasági szempontból hasznos fajokat, másfelől eltűnhetnek az eredeti fajok eredeti tulajdonságai: például a génmódosított repce elszennyezheti az Európában őshonos vadon élő repcét. A biológia sokféleség és az eredeti géncentrumok megőrzése viszont a Cartagenai jegyzőkönyvből fakadó nemzetközi kötelezettség. A másik környezeti kockázat a nem célzott fajokra gyakorolt hatás: például a kukoricamoly ellen a génmódosított kukorica által termelt hatóanyag káros lehet egyes védett lepkefajokra, ráadásul nagyon kevés ismeret van arról, hogy ezek a hatóanyagok hogyan bomlanak le a talajban és hogyan hatnak annak élővilágára.
A génszennyezés a gazdálkodásban is károkat okozhat. Az európai és magyar gazdák többsége arra az európai piacra termel, ahol a lakosság egyszerűen nem szeretne génmódosított termékeket vásárolni. Mind a hagyományos, mind az ökotermékek előállítóinak érdeke tehát, hogy biztosan GMO mentesek maradjanak terményeik. Azonban az átszennyezés lehetősége miatt szükséges olyan védőövezetek kialakítása, ami a vetőterületeket – akár több kilométernyi távolságban is – elválasztja. E védőövezetek szabályozása mind EU mind hazai szinten most folyik. Ugyanakkor a megnyugtató szabályozás esetén is fennmaradhatnak a fogyasztói kételyek és sújthatnak egész régiókat, országokat fogyasztói bojkottal – ezért nem véletlen, hogy az európai régiókat tömörítő szövetség ki akarja harcolni, hogy régió szinten GMO mentessé nyilváníthassa magát.
Génetika
Mindezeken túl a génmódosított szervezetek alkalmazásával szemben komoly etikai kételyek is felmerülnek. Főleg vallásos szervezetek kérdőjelezik meg, hogy az emberiségnek van-e joga arra, hogy természetes úton soha létre nem hozható élőlényeket teremtsen, azaz szabad-e „Istent játszani”. De gyakorlatiasabb kérdések is vannak: Ehet-e egy vegetáriánus egy állat és egy növény „keresztezéséből” létrehozott zöldséget, vagy egy embergénnel meghülyített paradicsom vagy az emberi máj tulajdonságaival keresztezett rizs fogyasztása kannibalizmusnak számít-e? Ez utóbbi nem a távoli jövő kérdése, kutatók már 1996-ban létrehoztak ilyen zöldséget és gabonát, amire válaszul a kételyeket megfogalmazó szervezetek egy paradicsomban vergődő emberi embriót választottak tiltakozásuk szimbólumául.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
