A szakértők szerint ennek informatikai és szemléletbeli okai is vannak. Egyrészt a gazdaságossághoz, a költséghatékonysághoz jelentős havi számlamennyiség kell, ennek meglétekor a befektetés aránylag gyorsan behozza az árát. A havi tízezer számla fölötti számot elsősorban a közművállalatok, bankok, mobilkommunikációs szolgáltatatók érik el. 
Az azonban nem valószínű, hogy minden ügyfél „áttéríthető” a hagyományos csekkekről vagy csoportos befizetési megbízásokról az elektronikus számlára. Mielőtt a cég egy ilyen rendszer bevezetéséről döntene, a külföldi tapasztalatok szerint is nagyon alapos előzetes felmérést kell készíteni: mekkora az az ügyfélkör, amely egyáltalán hajlandó lesz az új szolgáltatást a bevezetéstől fogva használni, és mekkora az a csoport, amely követő magatartással él majd?
|
Tapasztalatok szerint elsősorban azok a fiatal ügyfelek hajlandók áttérni a papírról a bitekre, akik az informatikai fejlesztéseket használják, sokat leveleznek elektronikus módon, és élnek az internetes bank adta lehetőségekkel. Tovább is lehet bővíteni az e-számlázási szolgáltatásokat igénybe vevők körét, ha a számlát kibocsátó cég a megtakarításból — különböző kedvezmények formájában — valamennyit átad az ügyfélnek.
Korlátok mindenütt
A még mindig alacsony hazai internetelterjedtség és az informatikai kultúra hiányosságai nagyban korlátozzák az e-számlázás elterjedését. A kevésnek mondható otthoni számítógéppark túlnyomó többségén nincs meg az elektronikus aláíráshoz szükséges alkalmazás és célhardver, kevesen igényeltek e-aláírást. Egyes vélemények szerint az elektronikus közigazgatás, az e-önkormányzat és e-kormányzat kialakulásával és azok szolgáltatásainak elterjedésével várhatóan az e-számlákat használók köre is bővülhet. Más megkérdezettek viszont arra figyelmeztettek: mindegy, hogy a felhasználó először elektronikusan adót vall be, jogosítványt hosszabbíttat vagy számlát fogad, a lényege az, hogy a számítógépet és az internetet ügyeink intézéséhez megbízható, biztonságos eszköznek tekintsük. 
Az elektronikus számlák széles körű elterjedését az is nehezítheti, hogy megszoktuk: a számla papír, kézzel fogható. Bár az elektronikus számlát is ki lehet nyomatni, mégsem attól válik „igazivá”, hanem a formátumától, az e-aláírástól és az időpecséttől. Előreláthatólag több év is eltelik addíg, míg az átlagos felhasználó, vállalkozó is megbarátkozik a jelsorozatokból álló, megfoghatatlan számlákkal.
Még egy lépcső
Ez azonban még mindig nem elég: nemcsak a befogadónak, hanem a könyvelőnek is „jóban kell lennie” az elektronikus számlával. Előfordulhat olyan eset is, hogy hiába fogadná el a vállalkozó az elektronikus számlát, ha a könyvelője idegenkedik attól. Elméletileg maga az elektronikus számla nem okozhatna gondot: az állomány tárolása megfelel az APEH követelményeinek, a kinyomtatott papírral pedig a könyvelést végző, hagyományőrző pénzügyi szakember is megbarátkozhat. Kisebb fejlesztésekkel a könyvelőprogramok importálhatják magát a számlát is adatbázisukba, automatikusan feldolgozva azokat. Így még akár a nyomtatás is kimaradhat.
A piacot ismerők szerint azonban mindig marad egy olyan réteg, amely idegenkedik az elektronikus számlák világától. Ez a csoport szűkíthető lesz, de eltűnni nem fog. Az e-számlamegoldásokat szállítók szerint azonban nem ez a fontos. A kérdés az, mikor éri el a magyar gazdaság is azt az informatikailag érett szintet, amelyben az elektronikus levél útján továbbított, aláírt és időpecsételt .pdf állomány ugyanolyan magától értetődő számlaként fog működni, mint az A/4-es lapra kinyomtatott elődje.
