Egyes kutatók már a sumérek és az asszírok harci fegyvereiben is felfedezni vélték a kőolajat, egyiptológusok pedig nemrég egy múmián találtak kőolajra utaló nyomokat. Ezek alapján azt állítják, hogy az ókori egyiptomiak nemcsak ismerték és becsülték modern világunk „fekete aranyát”, hanem hatalmas készleteket halmoztak fel, kereskedtek vele, és hosszú bambuszcsővezetékeken szállították is. A Journal of Geoarcheology című szaklap következő számában megjelenő tanulmány szerzői szerint a nyersolaj nemcsak a mai kor emberét varázsolja el, mivel már az ókori egyiptomiak is igen nagyra becsülték a később „fekete aranyra” keresztelt anyagot. Igaz, ők még egészen másként hasznosították, mint mi.
Minden út a múmiához vezet
Bár első hallásra talán meglepő lehet, de minderre egy múmia elemzésekor derült fény. Egy texasi kutatóállomás vezetője ugyanis a múmiákon megmaradt kátrányszerű anyagok vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy az alapanyagul szolgáló kőolaj messzi vidékről származhatott. Mahlon C. Kennicutt szerint a kátrány pontosan megőrzi azon szerves anyagok maradványait, melyekből egykoron készülhetett a múmiák konzerválására is használt anyag. Kennicutt magyarázata szerint egyébként az arab mumiya szó tulajdonképpen bitument jelent, amely a kátrány egyik fajtája lenne.
„Ezek a molekuláris kövületek egészen egyedi módon tárolják az eredetükről tanúskodó ujjlenyomatokat” – mondta el Kennicutt a Discovery News-nak. A vizsgálatok során arra derítettek fényt, hogy a mumifikálási eljáráshoz használt nyersolajat részben a Szuezi-öböl, részben pedig a Holt-tenger közeléből szállították. Ez a kor közlekedési viszonyait figyelembe véve ugyancsak jelentős távolságnak mondható.
Ókori kőolajvezeték bambusznádból
A kutatók azt feltételezik, hogy az ókori kőolajvezetékek gyakorlatilag ugyanott húzódhattak, mint a maiak, másrészt az országutak egybeestek a bambusznádból készült kőolajvezetékek irányával is. Arra is utalnak jelek ugyanakkor, hogy nem a mumifikálás volt az egyetlen hasznosítási módja a kőolajnak és a belőle nyert szuroknak.
Felhasználták azt az üveggyártás terén, robbanóanyagok létrehozatalánál, fáklyáknál, ahogy hajók lékeinek betömésénél is, sőt egyes hiedelmek szerint gyógyhatása is van a kátránynak. A régészek szerint valóban hatalmas távolságokat voltak hajlandók megtenni az ókori egyiptomiak, hogy a sokoldalúan felhasználható anyaghoz hozzáférjenek. Más teóriák szerint bambusznádból készült hatalmas csőrendszerek juttatták Egyiptom belső részeibe a Szuezi-öbölből a nyersoljat, hogy aztán abból oxidáció, párologtatás és a mikróbák munkája révén sokoldalúan hasznosítható kátrányt nyerjenek ki.
|
Más források ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy az ókori Kínában sem volt ismeretlen a kőolaj – ott azonban elsősorban sós oldat, illetve só kinyerésére használták fel. Az igazi áttörést persze a XIX. század vége és a XX. század eleje hozta a nyersolaj számára is. Előbb csak az orrfacsarú bűzt árasztó faggyúgyertya helyettesítőjeként alkalmazták petróleum lámpákban, nemsokára azonban már tüzelőanyagként futott be nagy karriert.
A köztudatba 1859. augusztusában robbant be, amikor is az amerikai Pennsylvania államban kezdett el fúrni Edwin L. Drake az amerikai iparmágnás, George H. Bissel megbízásából. Alig több mint 20 méteres mélységben már meg is találták, amit kerestek: a kőolajat. Lassú kezdés után a XX. század elején, a belső égésű motorok megjelenésével kezdte kiszorítani a többi energiahordozót, bár 1955-ben például még mindig a szén számított az elsődleges energiaforrásnak a világon.
A helyzet aztán rövid idő alatt drasztikusan megváltozott. Olyannyira, hogy a jól ismert 1973-as és 1979-es olajválság idején már a kőolaj játszotta a legfontosabb szerepet a világ energiaellátásában. A XXI. században a kutatók már inkább a készletek kimerülésének lehetséges időpontjával vannak elfoglalva. Abban ugyan mindenki egyetért, hogy a Föld kőolajkészlete véges, ám az utolsó hordó kitermelésének időpontjáról ugyancsak eltérnek a vélemények: egyesek 2010-re tippelnek, mások szerint a mostani kitermelési rátt tekintve jó negyven év múlva merül ki a Föld kőolajkészlete.
