Április végén az északi alföldön még havat is talál az utazó, és hómotoros szafarikon járhatja be az érintetlen tájat. Hogy milyen érzés 90 kilométer per órás sebességgel száguldani 70 centis jégpáncéllal borított tavon, fenyőerdőktől övezve, az kiderül azoknak, akik a tavasz langyos lehelete helyett még hajlandóak nekivágni a finn télnek. Finnországról néhány vérszegény sztereotípián kívül – ezer tó, rénszarvasok és a télapó – a legtöbb magyar csak kevés információval rendelkezik. Talán éppen ezért éri az utazót olyan nagy meglepetésként mindaz, amit ez az ország tartogat.
Ilyenkor, április végén érdemes nekivágni a bennszülöttek által Suominak nevezett északi alföldnek, ahol már napi 16 órán át világos van. Az északabbra fekvő területeken még jócskán találunk hóval borított vidékeket. Helsinki májusra már kiszabadul a tél szorításából és havat már nem is látni, jóllehet az átlaghőmérséklet csak 3,3 Celsius fok. Május elsejével pedig hivatalosan is beköszönt a tavasz és a hőmérséklet ugrásszerűen megnő.
Május 1. – a bolondok napja
Az ország életében a hónapforduló alapvető változásokat jelent. A főváros hangulata felforr a munka ünnepeként számon tartott napra. Mindenki, aki valaha is volt diák felveszi az iskolákban hordott fehér sapkáját, kivonul az utcákra és együtt köszöntik a tavaszt. Helsinkire egyébként is jellemző a fiatalos lendület. Egyszerre van jelen a hagyomány és a modern élet. 
Az északi kikötővárosok jellegzetes házai mellett békésen megfér a funkcionalista építészet rideg valósága. 560 ezer lakosával, az ország legnagyobb városa és itt dolgozik minden ötödik finn. Az utcákat mégis mindenütt a friss tengeri levegő járja át és közlekedési dugóról akkor beszélnek, ha kétszer meg kell várni, míg zöldre vált a lámpa.
A nevezetességek bejárásának legegyszerűbb módja, ha jegyet váltunk egy helyi turistabuszra, ahol 12 nyelven – helyenként még latinul is – elmondják a fontosabb tudnivalókat. Így aztán biztosan nem marad ki sem a sziklába robbantott rusztikus templom, sem a Helsinki ismertetőjelévé vált Sibelius emlékmű, amely leghíresebb zeneszerzőjük nevét viseli.
Legizgalmasabb mégis az Etäläsatama, a déli kikötő, ahol több emeletes kompok állnak a vörös téglából épült Uspenskin katedrális árnyékában, amelyet a legnagyobb nem kelet-európai ortodox templomként tartanak nyilván. A templom világhírű ikonosztázai vastag falak mögött pihennek, védve a kikötő piacának hangzavarától és halszagtól nehéz levegőjétől. Sirályok köröznek a rózsaszín és vörös lazacderekak felett, és türelmetlenül várják a délután két órát, amikor bezár a piac és lecsaphatnak a lehullott falatokra.
Persze nekünk nem muszáj a nyers halra lesni, hiszen az itteni talponállókban úgy kínálják a lazacos szendvicset és a kagylót, mint máshol a hamburgert sültkrumplival. Érdemes végigkóstolni legalább néhányat a tenger végeláthatatlan kínálatából, de a rénszarvasból és disznóhúsból fele-fele arányban készült pörkölt is új ízekkel ismerteti meg az olyan tapasztalatlan meditárrán utazót, mint mi vagyunk.
Frissen fogott mirelit hal
Ahhoz, hogy Finnország igazi szépségét és kalandjait átéljük érdemes északabbra utazni. Helsinkitől alig 300 kilométerre, Kuopio tartományban már megérezhetjük az érintetlen természet erejét. Thakoba érve – ami sem városra, sem falura nem hasonlít, hiszen csak egy szállodája és sípályái vannak – több helyen is láthatjuk a szafari feliratot. 
Nem pusztán turistacsalogatásról van szó. Az itt hétköznapi járműnek számító hómotorokon vastag jégpáncéllal borított tavakat lehet bejárni a szafarinak keresztelt kirándulások során. Az egész napos kalandtúrán saját magunkról kell gondoskodni: léket vágni, és kifogni az ebédre valót, amibe még a környéken ilyenkor szokásos mínusz 1-2 fokos hidegben is bele lehet izzadni. Nem árt jól lakni, hogy ne remegjen a lábunk a 15 méteres szakadék felett, amit a túravezető és egy lengőhíd segítségével kell leküzdeni, hogy aztán hegymászókhoz méltó módon leereszkedjünk egy sziklafal tövébe, ahonnét ismét hómotorral folytatódik a túra.
Lékbe merülve
Minden szafari más-más programot kínál, de egy ilyen izzasztó nap végén egyikből sem hiányozhat a lékmerülés. 
A finnek szaunázási szokásához hozzá tartozik, hogy az ország 50 ezer tava közül a hozzájuk legközelebb esőn léket vágnak és felhevült testüket abban hűtik le. Az óvatosabb külföldi duhajok számára viszont ehhez a programhoz külön ruhát biztosítanak, amelyet magunkra öltve érezzük ugyan a víz szorítását, de a hidegtől megkímélhetjük a Balaton vizéhez szokott csontjainkat. A lékmerülés jellemző a finnek víz iránti tiszteletére, hiszen országuk 10 százalékát (egy Belgiumnyi területet) víz borít. Kuopio tartomány természeti kincsei szinte bejárhatatlanok. Akár 100 kilométert is megtehetünk anélkül, hogy egyetlen településen is keresztül vinne az utunk, így ideális több napos kiránduláshoz is a tavak és erdők rengetegében.
Ezer tó, rénszarvasok és télapó – valóban ezek a Svédország és Oroszország határai és történelme közé ékelt ország legfőbb hívószavai? Inkább hatalmas vizek, gazdag élővilág és valami megfoghatatlan misztikum, amitől még a legedzettebbek kalandorok hátán is végigszalad a hideg.
|
