Edvard Munch 1883 végén, 1884 elején valóban ilyen vörösnek láthatta az égboltot a norvég főváros, Oslo kikötőjében. Az égbolt pedig az 1883. augusztus 27-ei indonéziai Krakatau vulkán kitörése miatt volt ilyen vörös – állítják amerikai kutatók.
Nem ez az első festmény, amit a Texasi Állami Egyetem három kutatója (két fizikus és egy angol tanár) „leleplez”. A három kutató előszeretettel tölti idejét híres festmények csillagászati szempontú kutatásával. 
Van Gogh: Napnyugta
„Leleplezett” festmények
Tavaly például kiderítették Vincent Van Gogh, a művészettörténészek által „Napnyugta” címre keresztelt alkotásának keletkezését: a kép valójában holdkeltét örökít meg, egészen pontosan a francia Saint-Rémy-de Provence feletti, 1889 július 13-ai napkeltét, helyi idő szerint 9 óra 8 perckor.
Három évvel ezelőtt Van Gogh egy másik alkotásának jártak utána: „Fehér ház éjjel” című alkotásról kiderítették, hogy az égen látható fényes objektum valójában a Vénusz, valamint választ adtak arra a kérdésre, hogy a szintén francia Auvers mely háza látható a képen, amely a helybéliek között korábban vita tárgya volt.
Van Gogh: Fehér ház éjjel
Nem a texasi kutatócsoport érdeme, de a híres festmény feltárások között meg kell említenünk Monet Vízililiomjait. A művész egyedi látásmódja abból eredt, hogy szemén hályogok voltak.
Végül Margaret Livingstone a Harvard Egyetem neuropszichológusa három évvel ezelőtt Leonardo da Vinci Mona Lisa-ja titkát fedte fel: a mosoly azért annyira légies, mert a száj körüli izmok csak oldalnézetből mutatják mosolygósnak a nőt (?).
A Krakatau kitörése
A rövid kitérő után térjünk vissza Munch Sikolyára. A texasi kutatócsoport azt állítja, hogy a Sikoly vörös ege a Krakatau vulkán kitörése miatti különleges égi jelenséget ábrázolja.
A Krakatau 1883-as kitörése hatalmas mennyiségű hamut lövellt a levegőbe, körülbelül 8 kilométer magasságba. Ennek hatása a kitörés közvetlen környékén sűrű hamuhullás és nagy sötétség volt, a hamufelhő eltakarta a Napot. A nagyobb hamurészecskék gyorsan kihullottak, a kisebbek azonban sokkal tovább lebegtek, és a felső légkör áramlatai nyugat felé sodorva őket, a Földet többször megkerülték. 
Munch: Sikoly
Szokatlan légköroptikai jelenségek
A hamufelhő első körutazása a trópusok vonalába eső keskeny zónára korlátozódott, a továbbiak során egyre inkább szétszóródott, végül jó néhány körülfordulás után a hatását már az egész Földön, a sarkvidékek kivételével, szinte mindenütt észlelni lehetett.
Ez a finom porból álló ködfátyol sokféle szokatlan optikai jelenséget okozott. A legemlékezetesebbek a világszerte gyakori igen vörös; bíboros naplementék, ill. felkelték voltak.
A szokatlanul vörös naplementéket és -felkeltéket a Nap sugarainak a parányi hamurészecskéken való Rayleigh-, ill. “sárga Hold” -szórása okozta azáltal, hogy a rövid hullámok (kék, zöld, sárga) kiszóródtak a direkt napsugárzásból, s az így narancssárgás-vörössé váló direkt fény a hamufelhőnek a Naptól kis szögben látszó részeiről szóródva, visszaverődve intenzív alkonypírral öntötte el a tájat.
A szokatlan légköri optikai jelenségek, beleértve a szürkületi hatásokat, halo-jelenségeket; az égbolt elhomályosodását, elszíneződését, a Nap, a Hold színváltozásai az egész Földön, így Norvégiában is láthatóak voltak. A jelenség Edvard Munchban egy végtelen, magányos, szorongó sikolyban csapódott le.
