Becsönget egy ismeretlen, azt állítja, hogy az ismerősöd, és téged keres. Míg várakozik, elálmosodik és kissé elbóbiskol. Hazaérsz, és a lakásban a barátnődön kívül találsz egy, a kanapén szunyókáló férfit, egy kutyát, és egy kanna benzint.
Miért alszik egy ismeretlen a kanapén? Miért, mondja, ha ismer, ha nem is ismer? Egyáltalán, miért engedi be ismeretlenül a barátnőd?
A férfi felébred, és azt mondja, hogy rád kell hagynia a kutyáját. Mert a kutya kiválasztott téged. És valóban, ez a kutya, a múlt héten ismerkedett veled. A férfi pedig úgy döntött, hogy rád hagyja. De miért? Hogy képzeli, hogy itt hagyja a kutyáját?Ez nonszensz! Ez őrület! És egyáltalán, miért hagyja itt, ő hova megy?
Ő most elmegy a kanna benzinnel, és öngyilkos lesz. A kutyát meg rád hagyja. Mert téged választott.
Ilyen és ehhez hasonló, durva rövidtörténeteket mesél Fliegauf Bence Rengeteg című filmjében, pontosabban ilyen borongós történetek bontakoznak ki szereplői dialógusából. Hiszen a filmben folyamatosan beszélnek.
Szó esik egy talányos, de roppant előnyös vételről, elhangzik egy vérbő vízparti sztori, monologizál egy lánya nővé serdülésével nehezen megbirkózó apa, egy rosszat álmodó lány. Egy frusztrált férjet empátia hiányban szenvedő felesége faggatja, valamint szó esik még egy erdőről, ahol jó lenne örökre ott maradni. A rövidtörténetek közti kapcsot a bevásárlóközpont bejárata képzi, a szereplők az emberrengetegben itt keresztezik egymás útját.
Fliegauf Benedek alig harminc éves, iszonyú tehetséges, és óriási élettapasztalata lehet. Anélkül ugyanis elképzelni sem tudom, hogy lehet ennyire ütős párbeszédeket írni. A fiatal rendező pénz hiányában, – ez nem is low budget, hanem no-budget produkció -, látványos kerettörténet helyett, nyolc remek szöveget alkotott, melyet a színészetben amatőr, ám az élet egyéb területein korántsem amatőr barátaival játszat el. A csupa közelképpel operáló dogmastílusú filmben jó és hiteles arcokat, természetesen színészi játékot láthatunk.
