Lapunk a magyar szabadság ügyét kívánja szolgálni. A külső szabadság, a függetlenség ügyét, és a belső szabadság, a demokrácia ügyét. Tettekkel akarunk szolgálni: a teljes és tiszta igazság kimondásával.
Magyarország nem független ország addig, amíg területén a magyar nép akarata ellenére szovjet haderő állomásozik. Igyekszünk tárgyilagosak lenni. A szovjet hadsereg a háború alatt lépett hazánk földjére. E háborúban a Szovjetunió volt a megtámadott, s a támadó üldözése közben Magyarországot is megtisztította a hitleri haderőktől. A német haderő megtörése történelmi tett volt, s a magyar sors új, boldogabb korszakának, a független Magyarország kiindulópontjává válhatott volna.
Nem így történt. Csaknem tizenkét év telt el 1945. április 4-e óta, s a szovjet csapatok ma is Magyarországon tartózkodnak. Ez sérti a magyar nép nemzeti önérzetét és jogos nemzeti érdekeit. Mindenekelőtt azért sérti, mert amíg a szovjet csapatok itt vannak, Magyarország nem folytathat igazán önálló külpolitikát. Önálló külpolitika nélkül pedig nincs egészséges nemzeti fejlődés.
Sok időbe telik, míg az önálló magyar külpolitika részleteiben is kialakul, de a leglényegesebb dolgok már ma is világosak. Ez a külpolitika nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy szembefordulunk a Szovjetunióval vagy a szomszédos országokkal. Magyarországnak, a magyar népnek az az érdeke, hogy hatalmas szomszédunkkal és a kelet-európai sorstárs országokkal, különösen Lengyelországgal és Jugoszláviával, őszinte, egészséges barátságban éljen. Szükségünk van kölcsönösen gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokra, az eszmék szabad áramlására, s ha a közös érdekek úgy kívánják, esetről esetre külpolitikai együttműködésre is. De csak a magyar nép és a magyar kormány szabad elhatározása alapján.
A Szovjetunió és a kelet-európai szomszéd országok iránti barátságnak azonban nem szabad azzal járnia, hogy a Nyugattal szemben barátságtalan külpolitikát folytatunk. Elég sokáig csináltuk ezt, s nagyon súlyos következményekkel, hiszen a nyugati országok elleni rágalomhadjáratokból, az Amerikát, Angliát és Franciaországot vádló koholt perekből, a nyugati szellemi termékek előtt lebocsátott kulturális vasfüggönyből elsősorban Magyarországnak volt kára. Magyarország kis ország – szüksége van minden barátra. Magyarország szegény, súlyos gazdasági bajokkal küzdő ország, szüksége van minden támogatásra. Ha a baráti Jugoszlávia olyan külpolitikát követhet, amelynek alapelve, hogy kívül kell maradni a hatalmi tömbökön, s jó viszonyt kell fenntartani minden országgal, akkor miért ne követhetne Magyarország is ilyen külpolitikát?
Tudjuk, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. A Varsói Szerződésben Magyarország kötelezettségeket vállalt, s ahhoz, hogy a helyzeten változtathassunk, a magyar kormánynak tárgyalásokat kell folytatnia a Szovjetunió kormányával. E tárgyalásoknak a lehető leghamarabb meg kell indulniok és dűlőre kell jutniok. Bízunk abban, hogy a Szovjetunió vezetői megértik: az egész magyar közvélemény követeli, hogy vonják ki hazánkból a szovjet csapatokat, s rendezzék igazságosan a szovjet-magyar viszonyt. Ezzel még keveset is mondtunk: népünk nemcsak követeli ezt, de harcolt érte, életét kockáztatva, óriási túlerővel szemben, reménytelennek látszó helyzetben harcolt – s mégis eljutott a győzelem küszöbére. Szent meggyőződésünk, hogy a teljes győzelemért most nem fegyverrel, hanem okos és bátor politikával kell küzdeni, s minden erőnkkel arra törekszünk, hogy lapunk a cél nagyságához méltónak bizonyuljék.
Lapunk azért is küzd, hogy a független Magyarország – demokratikus Magyarország legyen.
Népünk fiai és leányai, a diákok, ifjúmunkások és a többiek, a függetlenségért és az önkény ellen keltek fel, s rettenetes volna, ha kiomlott vérük nyomán nem a szabadság virága sarjad[na] ki. Demokráciára van szükségünk; olyan államrendszerre, ahol a törvény a legteljesebb pártatlansággal védi vagy sújtja az állampolgárokat, ahol a legteljesebben megvalósulnak a népjogok, a szólás, a sajtó, a vallás, a gyülekezés, a szervezkedés szabadsága, a munkához és a tanuláshoz való jog, ahol a törvény szabta keretek között a lehető legteljesebben érvényesül a népakarat, ahol a kisebbség aláveti magát a többség akaratának, s a többség feltétlen tiszteletben tartja a kisebbség elidegeníthetetlen jogait. Újra és ismételten: demokráciára van szükségünk, a szabadság rendjére, amelynek szilárd alapja az elmúlt tizenkét esztendő három legjelentősebb, maradandó társadalmi változása: az, hogy a föld a parasztoké, a gyár a munkásoké, a művelődés joga pedig mindenkié legyen.
Miért kell a demokratizmus fontosságát így hangsúlyozni? Egyrészt, mert itt vannak még a régi politika erői, amelyek gátolják a következetes demokratizmus kifejlődését. Most nem nagyok, de ha nem vigyázunk, megnövekedhetnek. Ugyanakkor a másik oldalon is vannak veszélyes jelenségek. Hogyan? Hát nem önmagától értetődő az, hogy a nemzeti demokratikus forradalom eredményeként demokratikus társadalom jön létre? Ha okosság és józanság kormányozná a világot, önmagától értetődő volna. Ha a Rákosi-Gerő-klikk nem élt volna bűnösen vissza a magyar nép türelmével, bizonyos volna. Ha gyorsabban és határozottabban hajtottuk volna végre a legfontosabb és személyi változásokat, nagyon valószínű lenne. De ennyi bűn, ennyi huzavona, ennyi következetlenség és kapkodás után komolyan kell számolni azzal, hogy a nemzeti demokratikus forradalom erői mögött reakciós, népellenes, haladásellenes törekvések is meghúzódnak. Sőt – elsősorban vidékről s kisebb részben Budapestről – olyan hírek is érkeznek, hogy e törekvések képviselői már nemcsak megbújnak, hanem itt-ott nyíltan elő is lépnek.
Térhódításuk komoly veszélyt jelentene hazánk és forradalmunk számára. Megbontaná a nép egységét, beszennyezné harcunk tisztaságát, elfordítaná tőlünk a világközvélemény rokonszenvét. Mérhetetlenül sok emberi szenvedést okozna, és növelné a külföldi beavatkozás veszélyét. A nemzeti demokratikus forradalomnak s természetesen a Magyar Szabadságnak is teljes elvi szilárdsággal kell harcolnia a Rákosi-Gerő-klikk-féle politika minden maradványa ellen és az ellenforradalom minden jelentkezésével szemben. Csak így építhetjük fel a független, szabad, demokratikus Magyarországot, amelynek jóban-rosszban való szolgálatára felesküdtünk.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
