Magyar Péter: Aki 1956 után egy agresszort menteget, az semmit sem ért 1956 üzenetéből, legyen akár Budapesten vagy egy párizsi teraszon

Magyar Péter figyelmeztette a mindenkori magyar vezetőket, hogy a hatalom nem előzheti meg a haza szabadságát. Hangsúlyozta, hogy aki idegen támogatásra támaszkodik vagy agresszort menteget, az semmit sem értett meg 1956 véráldozatából és üzenetéből: „Aki a saját népével szemben Moszkvában vagy bárhol máshol keres támaszt, annak legyen 1956 intő figyelmeztetés.”

Majd hozzátette:

1956 véráldozatát egyetlen magyar vezető sem teheti zárójelbe pillanatnyi gazdasági alkukért vagy kétes szövetségekért. Aki 1956 után egy agresszort menteget vagy idegen birodalmi érdekeknek rendeli alá a nemzetet, az semmit sem ért 1956 üzenetéből. Legyen Budapestben vagy éppen egy párizsi teraszon,

utalva Orbán Viktorra, akit ma egy párizsi kávézó teraszán fotóztak le.

A közönségnek tetszett, amikor a miniszterelnök Orbánnak és társainak üzent, mégpedig azt, hogy legyen ’56 intő jel mindazoknak, akik az orosz agresszor barátságát keresik pillanatnyi gazdasági érdekek miatt.

Magyar Péter megrázó részletességgel írta le Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós 1958. június 16-i hajnali kivégzését. Kiemelte, hogy a Kádár-rendszer még a vérpadon is félt a hősöktől, akiket utána jeltelen gödörbe temettek el a börtönudvaron.

Ők a halálunkkal nekünk is üzentek. A független és demokratikus Magyarországért adták az életüket, mi pedig most, a forradalom után hetven évvel felemelt fejjel válaszolhatunk nekik. Értjük az áldozatukat. Őrizzük a szabadságukat, és ezt a ezt a hazát soha, de soha többé nem hagyjuk, nem engedjük eltiporni.

A Gripenek és Budaházyék.

Magyar Péter felidézte az 1958. június 16-i kivégzéseket, amikor a hatalom kioltotta Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós életét. Megemlékezett Losonczy Gézáról és Szilágyi Józsefről is, kiemelve, hogy a Kádár-rendszer az igazságot akarta megsemmisíteni.

Halála előtt Gimes Miklós saját kihallgatási jegyzőkönyvében egyetlen érdemi javítást eszközölt, ahol demokrácia és kormányellenes tettekkel vádolták. Egy szót töröltetett: a demokráciát. El tudta fogadni a halált (…) de azt nem tudta elfogadni, hogy halála után bárki azt gondolhassa róla, hogy a demokrácia ellen küzdött volna.

Az új kormány beiktatásakor szervezett rendszerváltó népünnepélyen egy tűt nem lehetett leejteni a Vértanúk tere környékén és a tér más részein is áthatolhatatlan volt a tömeg.

Most a Vértanúk terénél kényelmesen lehet sétálni, szórványos csoportokban állnak itt az emberek. A Kossuth tér azonban megtelt, a tér belsejébe már szinte lehetetlen bejutni.

Sokan gyerekekkel, egész családdal látogattak ki, a tér déli oldalán békés a hangulat.

Magyar Péter felidézte, hogy a katonai túlerő leverhette a forradalmat és kivégezhette a mártírokat, de az összefogás élményét nem vehette el. Kijelentette, hogy a magyarok 1956-ban beütötték az első és legfontosabb szöget a kommunizmus koporsójába.

Október 23-án és az azt követő dicsőséges napokban a magyarok világtörténelmet írtak. Beütötték az első és talán a legfontosabb szöget a kommunizmus koporsójába.

Magyar Péter Albert Camus gondolatát idézte, mely szerint Magyarország többet tett a szabadságért, mint bármely nép. Felidézte a november 4-i szovjet katonai megszállás tragikus pillanatait, beleértve a Szabad Kossuth Rádió és az MTI utolsó segélykiáltásait.

Előbb a hidakat zárták le a szovjet tankok, aztán elhangzott az Írószövetség kétségbeesett vészjelzése a Szabad Kossuth Rádióban. Kevés az idő, segítsetek Magyarországon, segítsetek a magyar népben, segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon , értelmiségi dolgozókon. Segítsetek, segítsetek, segítsetek!

A betört kirakatok mögött érintetlenül ott maradtak az értékek, az ékszerek, az utcák sarkára kitett ládákban ott gyűlt a forint. A sebesültek családjának, és senki, senki nem nyúlt hozzá, mert a becsület azokban a napokban szentebb volt még az életnél is.

Magyar Péter beszédében kiemelte a forradalom 13 dicsőséges napját, amellyel a magyarok megrengették a világot és elpárologtatták a félelmet. Hangsúlyozta, hogy ez a tiszta lelkiismeret forradalma volt, ahol a becsület mindennél szentebbnek bizonyult.

Magyar Péter felidézte, hogy Nagy Imre a Kossuth térről beszélt a tömeghez, majd utalt az október 25-i véres csütörtökre és a vidéki sortüzekre. Emlékeztetett a Tiszakécskén, Mosonmagyaróváron, Salgótarjánban és más településeken életüket adó hősökre.

Hősök voltak, és mégis ugyanolyan hétköznapi emberek, mint mi. Éppen ettől volt akkora erejük. Az elnyomó hatalom bárhova fordult azokban a napokban, a saját népével találta szemben magát.