Magyar Péter: Aki 1956 után egy agresszort menteget, az semmit sem ért 1956 üzenetéből, legyen akár Budapesten vagy egy párizsi teraszon

Villamosból ezt nem volt nehéz megugrani, az egész város tele van velük. Van egy narancs busz is, de ez most nem olyan narancs, hanem a színe az.

Schmidt Mária összegzésként kijelentette, hogy az 1956-os hősök megrengették a szovjet birodalmat és leleplezték a kommunizmust. Rámutatott: a hősök példája tanít meg arra, hogy a szabadságért küzdeni kell, mert igazság és szabadság nélkül nem érdemes élni. Úgy fogalmazott:

Bármelyik nap hívhat bennünket a haza.

Hozzátette: „A hazaszeretet, az a hit, hogy egy mainál jobb jövőt építhetünk közösen, hogy örökségünk legbecsesebb része az a tudás, hogy ha kell, egyszerre ver minden magyar szíve.”

Konkrétan akkor, amikor Schmidt arról beszélt, hogy „át akarják alakítani a Terror Háza múzeumot” és „vitát akarnak kezdeményezni arról, a kommunizmusban ki volt a tettes és áldozat”.

Talán az ő beszéde alatt a leggyakrabb és legerősebb a taps is.

Schmidt Mária kijelentette, hogy szükségünk van 1956 hőseire, akik az igazság győzelmének bizonyítékai. Szerinte „ma is vannak olyan törekvések, amelyek el akarják orozni a pesti srácok és lányok tetteit, ám ezt nem szabad hagyni”.

A beszédben szót ejtett arról is, hogy, mint fogalmazott, „egyesek át akarják rendezni a Terror Háza Múzeumot, és bizottságokkal vizsgáltatnák felül a tettesek falát”. Tiltakozott az ellen, hogy „megpróbálják elmosni a határokat a kommunizmus tettesai és áldozatai között”.

Nem pusztán azért vagyunk itt, hogy fejet hajtsunk az egykor volt bátrak előtt, hanem azért is, hogy megfejtsük annak a hetven évvel ezelőtti napnak a titkát, ami hőssé tett egy egész nemzetet.

Schmidt Mária ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy az évtizedes megaláztatások, a nemzeti öntudat sárba tiprása és az elnyomás vált annyira fojtogatóvá, hogy a nemzet 1956 októberében az ellenállást választotta.

Schmidt Mária kiemelte, hogy a forradalmat megelőző évtizedben több mint 400 ellenállót végeztek ki a kommunisták. Felidézte a szovjet kényszermunkatáborokba hurcolt százezrek és az internált tízezrek áldozatát, hozzátéve, hogy

a kommunista rendszert kizárólag a folyamatos terror tudta működtetni.

Ezt követően kifejtette, hogy október 23-án a nemzet függetlenséget és szabad választásokat követelt. Megemlékezett a fegyvert ragadó diákokról és munkásokról, valamint személyes mestereiről, köztük Wittner Máriáról és Balás-Piri Lászlóról, akik megjárták a kommunisták börtöneit.

Wittner Mária az 1956 szimbólumává vált lyukas zászló közepébe Krisztus arcát hímezte. Egy ilyen zászlót ajándékozott a Terror Háza Múzeumnak. Remélem, nem dobják ki.

Már ha az ember szeret protokollérkezéseket nézni. A környéken mindenhol a külföldi vendégek autói parkolnak. Ahhoz képest, hogy nincs sok ember, nagyon sok a rendőr.

A Kossuth téren, a parlament előtt nagyszínpad áll, zenés műsorokkal szórakoztatják a közönséget. Egyelőre még lehet mozogni a tömegben, de gyorsan telik a tér, az ülőfelületek – padok, lépcsők, korlátok – már tele vannak.

Magyar zászlókat osztanak, így ilyenből rengeteg van a tömegben, itt zászló-, mágnes- és kitűzőárusokkal egyelőre nem találkoztunk.

Sikerült szétválasztani a Bem tér mellett a Fidesz-szimpatizánsok kemény magját és az ellentüntetőket.

Közel 40 rendőr áll sorfalat a Ganz utca bejáratánál és védi a maroknyi ellentüntetőt.

Az egykori NATO-elnök, jelenleg norvég pénzügyminiszter is ünnepi beszédet tartott a parlamentben, Stoltenberg kifejezte, mindig kivételes számára, amikor Magyarországra látogathat, de a mostani alkalom különleges jelentőséggel bír. Felidézte szülei elbeszéléseit a forradalomról, akik méltatva beszéltek Nagy Imréről és Maléter Pálról, akik hihetetlen bátorsággal vezették a forradalmat, amiért gyáván kivégezték őket.

Stoltenberg szülei a magyar-osztrák határon segítették hetven évvel ezelőtt önkéntesként a magyar menekülők külföldre jutását, sokuk igen közel került a családjukhoz, és több ismerőse van Norvégiában, akik Magyarországról származnak, és a forradalom idején hagyták el az országot. Egyikük, Dalma, ma 94 éves, hetven éve ott volt a Bem-szobor talpazatánál, ahol minden elkezdődött. Stoltenberg megígérte neki, hogy külön köszönteni fogja őt a magyar Parlamentből, ezt meg is tette, vastapssal jutalmazták mindezt a padsorokban helyetfoglalók.

A volt NATO-főtitkár emlékeztetett, hogy hetven évvel később, most az ukránoknak kell szembenézniük az orosz harckocsikkal. Oroszország át akarja írni az urópai béke rendjét agresszió útján, mert Putyin azt akarja bebizonyítani, hogy dolgokat elérni erőszakkal lehet, a demokráciák pedig gyengék. De mi nem vagyunk gyengék, ha együtt kiállunk: együttEurópában, együtt a NATO-ban és együtt Ukrajnáért. Szerinte Ukrajna nem csupán a saját túléléséért küzd, hanem a szuverenitás, a demokrácia és az önmeghatározás alapelveiért, éppen ezért az Ukrajna melletti kiállás nem jótékonyság, hanem befektetés a saját biztonságunkba.

„Nem engedhetjük, hogy Oroszország győzedelmeskedjen, a szabadságért való harcnak folytatódnia kell” – jelentette ki, emlékeztetve, ma éppen olyan emberek előtt tisztelgünk, akik hetven évvel ezelőtt kiálltak a szabadságért.

Bóka kritikával illette a Parlamentben tartott rendezvényt, mondván, hogy „ők inkább az olasz és lengyel barátaikkal ünnepelnek”. Szerinte a magyaroknak maguknak kell alakítaniuk a sorsukat, ahogy 1956-ban is. Elmondta, az ország meg tudott maradni szabadnak és függetlennek, visszautasítva minden gyarmatosítási és ideológiai nyomásgyakorlást.

1956 októbere megmutatta, hogy csak az lehet szabad, aki megóvja örökségét, megőrzi hitét, ápolja a szakadatlan szálat, ami összeköti az egymást.

A beszédét azzal zárta, hogy nehéz, küzdelmes évek várnak az országra, de „a nemzeti összefogással megvédhető a függetlenség és a szabadság”.