A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) a szellemi életben olyan, mint húsos pultban a vegán szalonna: külsőre elhinnénk, hogy az, aminek mondja magát – holott összetevőiből csak a lényeg hiányzik. Hiszen az MMA nem művészeti, hanem kultúrpolitikai intézmény. És nem is független akadémiai testület, hanem orbánista NER-mutáns. Magyarnak viszont nagyon is magyar – mármint a szónak abban az értelmében, ahogyan azt Ady Endre értette, amikor az alkalmatlanságát és korruptságát nemzetieskedéssel leplező politikai elitet ostorozta.
A hatalom számára az MMA kezdettől fogva mindössze egy mindenre elszánt, mindenre kapható nép-nemzeti kultúrhadosztály volt, s ebbéli minőségében a lehető leghasznosabb és legalázatosabb hadműveleti köteléknek bizonyult az elmúlt 16 évben. Dacára annak, hogy 2011-ben – amikor az MMA még csak egyesület volt, nem pedig akadémia – Orbán Viktor a porig alázta az (akkori) szervezet tagságát.
Erről az MMA (akkori) főtitkára, Kováts Flórián is csak az (akkori) Index újságírójától értesült, s mivel őszinte ember volt (később a NER az ilyen őszinte emberekre már nem tartott igényt), azt nyilatkozta a lapnak: meglepő volna, ha az Alaptörvény tervezetében az egyesület köztestületté válása tényleg szerepelne. Gondolom, meg is hökkent, amikor a hatalmi óhaj eredményeként a Magyar Tudományos Akadémiával egy szintre került a korábban kevésbé jelentős szervezet.
Ismerve a NER úgynevezett „kultúrpolitikáját” – ironikus eufemizmus –, a NER kegyurainak szeme előtt nem az a nemes cél lebegett, hogy a magyar művészeti életet az MMA védőszárnyai alatt a maga függetlenségében hagyják virágozni. Hanem az, hogy az MMA hol aktív, hol passzív közreműködésével legyalulják a magyar kultúra felületéről az általuk zavarónak tekintett, nemzetidegen kitüremkedéseket.
