Miután a Fidesz és a KDNP is kritizálta Baka Andrást a tatai sortűzper miatt (erről bővebben itt és itt), megszólalt a Tisza képviselője.
Sopov Ildikó Éva azt írta:
Baka András köztársasági elnökké jelölése óta a Fidesz folyamatos bírálatokkal illeti a megválasztott államfőt, rendszeresen felemlegetve az 1956-os tatai sortűz ügyét és annak Baka András korábbi bírói tevékenységével kapcsolatos vonatkozásait.
Sem tataiként, sem pedig országgyűlési képviselőként nem tudok amellett szó nélkül elmenni, hogy az a párt támadja Baka Andrást, amelynek korábbi kampányfőnöke, Orbán Balázs az első sorban állva adta volna meg magát 1956-ban az elnyomóknak.
Orbán Balázs, aki azóta már a “bűnös város”, Brüsszel vendégszeretetét élvezi EP-képviselőként, mai napig nem rendezte az 1956-hoz való viszonyát.
Beszéljünk az oly sokszor emlegetett perről is, amely az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt folyt. Baka András 1994-2008 között három ciklusban az Emberi Jogok Európai Bíróságának a tagja volt. Posztjára 2001-ben a Fidesz kormány jelölte, és a jelöltek közül bíróvá az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése választotta meg.
Itt jegyzem meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztségére történő megválasztásakor a Fidesz-KDNP előzetesen támogatta a Baka András jelölését, majd a sikeres szavazáson 309 igen és 36 nem szavazatot kapott, ami kétharmados többséget jelentett.
De térjünk vissza Tatára. A sortűz ügyében az EJEB nem mentette fel Korbely Jánost. Nem is tehette volna. Korbely nem vádlottként, hanem kérelmezőként fordult az EJEB-hez a magyar állammal szemben. Baka András valóban a többségi álláspontot képviselte az ügyben. Azonban a per nem az ’56-os bűnök relativizálásáról szólt, hanem arról, hogy összeegyeztethető volt-e az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikkével („nincs büntetés törvény nélkül”), hogy a magyar bíróságok az 1956-os események kapcsán emberiség elleni bűncselekményként ítélték el Korbely Jánost. A strasbourgi bíróság kifejezetten rögzítette, hogy nem feladata a kérelmező egyéni büntetőjogi felelősségének megállapítása, hanem annak vizsgálata, hogy a cselekmény az elkövetés idején kellően előrelátható módon bűncselekménynek minősült-e a nemzetközi jog alapján.
A Nagykamara 2008-ban arra jutott, hogy sérült az Egyezmény 7. cikke, mert nem bizonyított, hogy a cselekmény 1956-ban előreláthatóan emberiség elleni bűncselekménynek minősült volna. Ezért Strasbourg nem „felmentette” Korbelyt, hanem egyezménysértést állapított meg a vele szembeni magyar ítélet nemzetközi jogi minősítésével kapcsolatban.
