Másfél százan hallgatják az országjáró Magyar Pétert és a Tisza helyi képviselőjelöltjét, Nagy Ervint Iváncsa főterén – munkanap délben, kétezer-nyolcszáz fős településen nem rossz szám.
Az út túlfelén karba font kezű, hetvenes férfiak támasztják a kerítést, iváncsai fideszesek, a szónokot és a tapsolókat méregetik; kérdem őket, kikből áll a közönség. A fitymáló válasz:
Idegenek. Öt sincs köztük, aki iváncsai.
Aztán, míg a tizenhatodik évét taposó kétharmad áldásairól beszélgetünk, motoros nyugdíjas gurul mellénk, bőrjakóján „Born to be wild”, ő is iváncsai, viszont tiszás, nála is informálódom, vajon kik gyűltek össze a téren. Az ő válasza:
Helyiek. Öt sincs köztük, aki nem iváncsai.
Most legyünk okosak.
Csatateres riportsorozatunk aktuális állomása a Fejér megyei 4. választókerületben: Iváncsa.
Pár hete Dunaújvárosban kezdtünk, ahol a tavaly nyáron utolsókként elbocsátott kétezer-hétszáz munkás sorsát kutattuk; majd Magyarország egyetlen görög falujába autóztunk, és arra csodálkoztunk rá, mily balzsamosan összefér és összeérik a falu kommunista genezise a templomépítő istenességgel.
Nem véletlen, hogy Beloiannisz után Iváncsára kanyarodott utunk. Ugyanis Beloiannisz egy iváncsai kukoricaföldre épült még 1950-ben, és a görög községben most is hivatkozási pont Iváncsa: ki azzal kapcsolatban emlegette, hogy 1956-ban iváncsai forradalmárok egy csoportja Beloianniszban akart kommunistát ölni, ki meg azért, mert aggódik az Iváncsán a 2020-as évek elején felhúzott gigantikus akkumulátorgyár miatt.
Maga a beloianniszi polgármester azt mondta, félelmei nincsenek az ügyben, kérdései annál inkább. Idézem: „Ha igazán beindul a gyár, a környéken minden megváltozik… Szeretném tudni, mikor és ki mutatja be nekem, hogyan változik a forgalom. Milyen gazdasági hatással számoljunk? Hány beloianniszinak adhat munkát a gyár? Milyen környezetvédelmi kockázatokkal kell számolnunk? És ugyan jelenleg Iváncsa kapja a gyár iparűzési adóját, de tervezik-e ezt az összeget szétosztani azon nyolc-tíz település között, mely egy lehetséges üzemi baleset kárvallottja lehet? Mikor tartunk régiós tanácskozást a témában?”
Gondoltam, ezzel a kérdéscsokorral kezdem a napot Iváncsán, ám noha telefonáltam párszor a községházára, nem fértem a fideszes polgármesterhez, Molnár Tiborhoz, s még a héttagú testület másik négy kormánypárti képviselőjéhez sem. Pedig 2020-ban, amikor Molnár függetlenként, Fidesz-támogatással indult az országgyűlési mandátumért az időközi választáson, még készségesen nyilatkozott lapunknak.
A két fős ellenzéki kisebbség hangadójával, Baki Endre nagygazdával viszont összefutok a tiszás rendezvényen, s ő szán rám időt.
A polgármester és a titoktartási nyilatkozat
„Iváncsa – meséli – közép-Magyarország tán legélhetőbb települése volt.
Csöndes, tiszta, nyugodt, aki dolgozni akart, tudott, akár Százhalombattán, Ercsiben, Dunaújvárosban vagy Budapesten, akár helyben.
Például Baki úr húsz embernek megélhetést adó mezőgazdasági és logisztikai cégcsoportjánál, mely szomszédos a dél-koreai SK Innovation akkugyár öt-hat éve 700 milliárd forintból, 170 milliárd forint állami támogatással felhúzott épületmonstrumával.
Az akkugyári terület jelentős része Baki Endre családjáé volt. „Még 2006-ban megkereste édesapámat az akkori polgármester, hogy a községnek szüksége van ipari parkra, logisztikai beruházásra, amihez keresve se találni jobb helyet az autópálya melletti száznyolc hektáros, harmincöt aranykorona értékű szántónál, aminek közel kétharmada az én nevemen volt. Na most, aki a földet műveli, eladni nem szereti, pláne nem a harmincöt aranykoronásat, de addig győzködött, hogy ne legyünk gátja a fejlődésnek, hogy beadtuk a derekunkat. De csak azt követően, hogy az akkori polgármester, aki amúgy a mostani édesapja, személyes garanciát vállal arra, hogy a helybéli lakosoknak lesz és lehet beleszólásuk az ipari parkba települő cégek véleményezésére, akár vétójára. Úgy volt, hogy egy spanyol befektető hoz létre európai elosztóbázist, itt, az ország közepén. Csakhogy 2008-ban beütött a pénzügyi világválság, a spanyol nem jött, és bő egy évtizeden át nem történt semmi.
Mígnem 2019-ben megjelent a placcon néhány autó, köztük az önkormányzat kisbusza, öltönyös emberek szálltak ki, zömük ázsiai, a vak is láthatta, hogy befektetők terepszemléznek. A következő testületi ülésen feltettem a kérdést a polgármesternek, hogy: Ez meg mi volt, Tibor? A képviselőtestületet miért nem tájékoztattad? Hümmögött.
