Kötelesek vagyunk-e engedelmeskedni az államnak, ha az igazságtalan?
Egy amerikai filozófus, Henry David Thoreau felvetésével indítja március 15-ei posztját Hadházy Ákos. A független parlamenti képviselő szerint minden, változást akaró embert nyomaszt ez a kérdés: „meddig szabad tűrni, engedelmeskedni, szabad-e akár erővel is ellenállni annak a hatalomnak, amely maga hozza a törvényeket, így nyilván jogtalannak kiáltja ki akár a legbékésebb ellenállást is.”
Mint írja: sokan, sokféleképpen megpróbálták megmagyarázni, hogy a lázadás lehet nem csak jogos, de törvényes is. Van, aki már az Aranybullában emlegetett „ellenállás jogából” eredezteti a következtetést, hogy a hatalommal visszaélő vezetők ellen törvényesen lehet lázadni. „Van, aki szerint a mai »Alaptörvényből« is levezethető, hogy az ellenállás törvényes akkor, ha az egyeduralomra törő hatalom ellenében történik.”
Valójában a valódi ellenállás legtöbbször jogos, de sokszor nem »törvényes«, hiszen a piszkos hatalmak mindig a maguk érdekei szerint hajlítgatják a jogszabályaikat. Ezt látjuk az elmúlt 16 évben is, tavaly pedig különösen. Emiatt az ellenállás mindig szükségszerűen kockázatos valamennyire. Hiszen azok ellen fordul, akik magukat a törvényes rend oszlopainak tartják, és akik rendelkeznek az eszközökkel is ahhoz, hogy ezt a »rendet«, a maguk »rendjét« kikényszerítsék.
Hadházy szerint 1848–49 volt az egyik olyan alkalom, amikor az ellenállás kockázatát sokan és egyszerre vállalták. „Ritka ez a magyar történelemben, a Fidesz bűnszervezetével szemben mi is alig-alig próbálkoztunk ezzel. Az ellenállás helyett vitatkozgattunk, hogy van-e ilyesmire szükség. Ezekben a vitákban rendre azok győztek, akik szerint nemigen kell ilyesmivel foglalkozni, de ha kellene is, úgysem lehet eredménye, inkább bízzunk abban, hogy ilyen körülmények között is lehet győzni a választáson Pár hét múlva kiderül, kinek volt igaza ezekben a vitákban – a legőszintébben remélem, hogy nem nekem.”