Négy évvel ezelőtt Márki-Zay Péter akkori ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek volt a közjogi tanácsadója. Most van bármi szerepe a választási kampányban vagy a Tisza Pártnál?

Négy évvel ezelőtt nem a szónak abban az értelmében voltam tanácsadó, mint aki állandóan az ellenzék vezére mellett van, és rögtön reagál és tanácsot ad. Kaptunk egy megbízást, hogy a közjogi helyzetet elemezzük, és adjunk arra egy megoldást, hogyha az ellenzék nem kétharmaddal nyer, akkor mit lehet tenni. Most ilyen megbízás nincs. Ennek ellenére van egy csomó civil munka, ahol hasonló gondolkodás folyik. Egyet hadd említsek meg, napokon belül megjelenik a Lányi András által szerkesztett Felforgatókönyv, amely ennek a négy évvel ezelőtti közjogi tervnek a rövidített, a jelenlegi helyzethez igazított változatát is tartalmazza. De

nincsen semmilyen kapcsolatom sem a Tisza Párttal, sem Magyar Péterrel.

Azért találkozott már vele?

Nem. És őszintén szólva talán jobb is így. Van egy civil felelősség, ezt sok kollégám érzi különböző szakterületeken, és dolgoznak is annak ellenére, hogy fogalmuk sincs, hogy amit letesznek az asztalra, annak köze lehet-e majd egy rendszerváltáshoz. Mindenki a saját szakmai becsületéért dolgozik.

És milyen különbségeket lát a négy évvel ezelőtti helyzethez képest?

Elsősorban a politikai helyzet változott meg erőteljesen, nem a közjogi. Stabilabb előnye van az ellenzéknek a kormányzó párthoz képest, és ennek nagy részben Magyar Péter a magyarázata. Most ugyanis egy egységes, erőt felmutatni képes ellenzék áll szemben a Fidesszel. Másrészt az Orbán-rendszer politikai értelemben fárad, egy csomó hibát követ el maga a miniszterelnök, és számos kommunikációs, illetve belső problémájuk is van. Ha egy ügyet ki lehet emelni a sok közül, akkor a Szőlő utcai botrány lenne az, mert a rendszer egyik belső ideológiai alapja a családbarát kormányzás és a gyerekvédelem, és ezekben borzasztóan alulteljesítenek.

A nagy különbség tehát leginkább abban van, hogy nagyobb a remény arra, hogy egy rendszerváltó programot meg lehet valósítani. Nem ismerem a Tisza Párt erre vonatkozó terveit, de annak is van egy méltányolható logikája, hogy erről nem mond semmi konkrétat a választás előtt. Ennek két oka van:

egyrészt még mindig az a helyzet, hogy a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező autokratikus rendszernek van egy csomó lehetősége a választás előtt, hogy megváltoztassa a közjogi berendezkedést, és olyan változtatásokat végezzen el, melyek nehezítik az ellenzék győzelmét, vagy csökkentik a különbséget.

A másik ok az, hogy minden konkrétumra, beleértve a személyeket is, azonnal egy teljesen gátlástalan támadássorozat indul be, amivel megpróbálják dehonesztálni, sárba tiporni az ellenfelet.

Az autokráciáknak van egy történelmi sajátosságuk: nagyon ritkán buknak meg választásokon. Éppen ez a választási autokráciák lényege, hogy fenntartják a választást, de úgy, hogy minden eszközt gátlástalanul bevetnek azért, hogy csak ők győzhessenek – akár a jogi kereteket is megváltoztatják ennek érdekében. Nem egyszerűen lejt a pálya, hanem egy egészen másik térfélen játszanak, ezért ritka az olyan alkalom, amikor választáson meg lehet őket verni.

Most egy ilyen ritka alkalom elé nézhetünk?

Igen. Nagyon drukkolok, hogy ez történjen. Azt hiszem, hogy mindenkinek, Magyarországnak általában is az az érdeke, hogy a rendszerváltás egy választással kezdődjön. Nem fog véget érni a választással természetesen, de azzal kezdődjön. Másrészt nem becsülném le az uralkodó hatalmi központnak az innovációját ahhoz, hogy megfordítsa az eredményt, akár úgy is, hogy kis többséggel nyer az ellenzék, de marad a fideszes többség.

Vegyük először azt a forgatókönyvet, hogy a Fidesz így vagy úgy, de nyer.