Én úgy élem meg ezt, hogy sokkal mélyebben érzek, sokkal több dolgot meglátok, mint más a szemével. Nem vagyok elkeseredve. Lehet, hogy sok mindenben ki vagyok szolgáltatva, de el tudok menni bevásárolni, tudok főzni, mosni, takarítani. Nem tökéletes, persze, de az akaraterőm az megvan. Mindenhez, azt gondolom. Mindig pozitívnak kell lenni. Nem ismerem azt, hogy negatív. Mindig csak pozitívan. Előre.

Kundra Kata Terézváros köztisztaságért, közterületeiért és parkjaiért felelős cégénél dolgozik. Soha senki nem hajtogatott még nála lelkesebben zsákokat. Ő felel ugyanis a kertészek, kukások zsákjaiért, illetve, ha épp szükséges, az irattározás szabályai szerinti iratmegsemmisítést is ő végzi.

Kata 44 éves, látássérült. Korábban alkalmazhatatlannak titulálták a munkaerőpiacon, évekig rehabilitációs cégeknél dolgozott. Amikor párja csatlakozott a Terézvárosi Városgondnokság Nonprofit Kft.-hez, megkérdezte az ügyvezetőt, nem lenne-e esetleg Katának is egy szabad hely a cégnél. Nem volt számára pozíció, de létrehoztak neki egy személyre szabott feladatkört.

Egy tavaly decemberi munkanapján látogatjuk meg őt a munkahelyén. Illetve őket, hiszen Kata elválaszthatatlan társa Dió, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolában kiképzett vakvezető kutya, aki az idén szeptember óta kíséri minden léptét.

Dió kitárta, kitágította előttem a világot

– mondja boldogan Kata, miközben leülteti kutyáját a lábához. „Nagyon szeretjük egymást!” Persze szavak nélkül is egyértelmű, hogy mennyire elválaszthatatlan társak ők ketten. Mintha lenne egy saját nyelvük, amit csak ketten beszélnek – Dió le sem veszi a szemét a gazdájáról, aki az egymásra utaltságban gyökerező, mérhetetlen bizalommal és odaadással törődik nélkülözhetetlen társával.

Nem is akar eleinte nagyon másról beszélni. „Egy nagyon ügyes vakvezető kutya, aki mindenféleképpen a gazdájának akar dolgozni. Ők nem tudják egyébként a lámpák színeit, de nagyon sok minden mást igen. Dió nagyon sok útvonalat tud, oszlopokat kerülget, együtt buszozunk, liftezünk, lépcsőzünk. Ha azt mondom, menjünk a kedvenc áruházláncomba vagy a bankba, akkor odavisz. Nagyon nagy biztonságot nyújt nekem. Már nem kell fehér bottal kitapogatnom mindent. Ő látja helyettem. Csak hagynom kell, hogy vezessen.”

Nem Dió az első vakvezető kutyája.