Szijjártó Péter meg van zavarodva, mint faltörő kos a fotocella előtt. Mélyen hallgat a nagy szuverenista azután, hogy az általuk istenített Donald Trump elraboltatta a haverjukat, Nicolás Madurót –írja Hadházy Ákos. A független képviselő közösségi oldalán írt a venezuelai elnök elrablásáról, mellékelve azt a 2023-as látogatásnak a fényképét, amikor Szijjártó Péter kezet fog Nicolás Maduróval. Tegnap megírtuk, hogy Szijjártó Péter visszafogottan reagált a venezuelai eseményekre.
Hadházy szerint az ellenzéki oldalnak pár dolgot érdemes most átgondolnia, ugyanis „Maduro rendszere egyike az egész világon egyre terjedő, szelíden választási autokráciának (választási ÖNKÉNYURALOMNAK) nevezett, új típusú diktatúráknak. Ennek lényege, hogy ELVILEG legyőzhető választásokon a rendszer, csak éppen, ha kell, nyíltan elcsalják azokat. Sok tekintetben mintaadó is a világ egyéb gazembereinek, hiszen a rendszert még Maduro elődje, Hugo Chavez kezdte el kiépíteni (ez intő jel azoknak, akik abban reménykednek, hogy az Orbán-rendszernek automatikusan vége lenne Orbán Viktor kiesésével). Ebből a szempontból akár tapsikolhatnánk is, hogy Trump eltávolította őt.”
Csakhogy Trump éppen gőzerővel kezdi alkalmazni a demokráciákat leépítő hibrid rezsimek mocskos eszközeit. Illetve, ha Trump háborút indíthat Venezuela ellen a neki nem tetsző, nem engedelmeskedő autokrata miatt, akkor miért ne indíthatna Putyin háborút a neki nem tetsző, nem engedelmeskedő demokrata ellen? Miért ne küldhetne terrorista bombát a kijevi elnök lakóhelyére? Trump persze valóban „korlátozott katonai művelettel” intézte el a dolgot, Putyin pedig egy szimpla tömeggyilkos, de a párhuzam azért sajnos valós.
Hadházy úgy véli, hogy a „venezuelai ellenzék eddigi sikertelensége ugyanúgy tény, mint ahogyan a szerbé, az oroszé, a fehéroroszé, töröké és a magyaré is és sorolhatnánk még jónéhány hibrid rezsimet, ahol vannak ugyan „választások”, csak éppen a pálya erősen lejt. A sikertelenség okáról könyveket lehetne írni, írnak is okos politológusok. Talán a legfontosabb, hogy az ellenzéki pártok saját választóikat is becsapják, amikor részt vesznek a „választásokon” és aztán részt vesznek az elcsalt választáson létrejövő, illegitim „parlamentek” munkájában.”
Azt majd meglátjuk, hogy egy külső beavatkozás hozhat-e eredményt a teljes diktatúra felé menetelő hibrid rezsimek esetén. De nagy butaság lenne ilyesmiben reménykedni, mint ahogyan megmosolyogtató butaság volt a magyar ellenzék részéről az elmúlt 15 évben valamiféle külső segítségben bízni. A saját problémánk megoldását akkor is csak saját magunktól várhatjuk, ha eddig nem sikerült. Az ellenzéki társadalom az elmúlt évben számos esetben megmutatta, hogy van ereje. Orbán rendszerének akkor lesz vége, ha ezt az erőt megtanuljuk és merjük használni is.
