A csend és a béke fontosságát hangsúlyozták a református és evangélikus egyházak elnökei karácsony alkalmából

Az a Jézus, aki az első karácsonyon megszületett, képes mindenféle lehetetlen, emberileg tehetetlennek tűnő életvihar közepette is nagy csendességet teremteni – mondta Steinbach József református püspök karácsony napján Balatonalmádiban.

A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a balatonalmádi református templomban tartott ünnepi istentiszteleten Márk evangéliumából idézte fel, hogy amikor Jézus egy viharba került hajón ráparancsolt a forgószélre, az elállt, a vihart nagy csendesség követte.

Steinbach József azt mondta: bizonyos életszakaszokban a mi lelkünk is „beesteledhet”, és úgy érezhetjük, hogy holtponton vagyunk. Erről mozdítanak ki Jézus szavai, hogy menjünk át a túlsó partra – emelte ki, hangsúlyozva a többes szám jelentését, hogy vele együtt menjünk, ne egyedül, és Jézus vezessen minket.

Egy zajjal szennyezett, szinte tébolyodott világban jó hallani erről a csendről, ami nem szomorú, süketítő csend, hanem olyan, mint amikor szép időben éppen csak fodrozódik a Balaton vize, és látszik, hogy ott van az élet. Valójában „műveld és őrizd egysége” ez a csendesség, ami tulajdonképpen maga az üdvösség is – szólt a püspök.

Az emberek azonban tartózkodnak a csendtől, nem tudnak vele mit kezdeni, mert egyrészt unalmas, másrészt nem mérhető a mai világ teljesítményorientált mércéjével, illetve azért is, mert azzal bele kell nézniük az élet ürességébe – mutatott rá.

Steinbach József jelezte: jó megállni, Isten igéjére figyelni, és nem csak az ünnepeken. Arról szólva, hogy a jövő év a református egyházban az imádság éve lesz, Rudolf Bohren svájci teológus könyvéből idézve megjegyezte: ha a Bibliával a kézben imádkozunk, nem elveszítjük, hanem megnyerjük az időt, és lesz időnk mindenre, ami Isten szerint fontos.

A püspök igehirdetése végén úgy fogalmazott: Jézus Krisztus csendet teremt, minden ellenkezésünk ellenére „igazi életes csendet”, és elcsendesedésre hív bennünket. Hozzátette: az a feladatunk a világban, hogy az ő „csendet teremtő eszközei lehessünk”.

Nem a világ viharjait kell megoldanunk, hanem a magunk helyén lecsendesíteni a viharokat, békességszerzővé lenni, Istent dicsőítve odafigyelni a másikra – mondta Steinbach József.

Szemerei: A karácsony csodája az, hogy maga Isten nyújtja a kezét felénk, hogy megbékéljünk

Karácsony csodája az, hogy maga az Isten nyújtja a kezét az emberi világ felé azért, hogy megbékéljünk elsősorban vele, de megbékéljünk egymással is – hangoztatta igehirdetésében a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke a győri Evangélikus öregtemplomban tartott karácsonyi istentiszteleten csütörtökön.

Isten a békesség fejedelmeként jelentette be Jézust – mondta Szemerei János, hozzátéve, hogy olyan világot élünk, amikor kevés békességet látunk a nagyvilágban, a szűkebb környezetünkben és a mikroközösségekben is, ami aláhúzza, hogy milyen nagy szükség van a Jézus Krisztusban kapott ajándékra, a szeretetre, a békességre és arra a kegyelemre, amelyet ő hozott el ebbe a világba.

Kiemelte, hogy valójában az ígéret arról szól, hogy az Isten Krisztusban azt készítette elő, hogy meghív bennünket az országába, ahol szeretne bennünket átölelni és teljességgel bevezetni abba a világba, amelyet emberi elme el sem tud képzelni. Szemerei János hangoztatta, hogy megajándékozottak vagyunk, mert Isten megajándékozott bennünket önmagával Jézus Krisztusban, ami a mi életünket is formálni tudja, és elhozhatja azt a békességet, amelyre szükségünk van.

Az elnök-püspök beszélt arról, hogy 2014-ben az angliai Nemzeti Emlékezés Arborétumban felavattak egy szobrot, amit a kézfogás emlékművének neveznek, és azt jelképezi, hogy amikor 1914 karácsonyán a legbefolyásosabb vezetők sem tudták elérni, hogy legalább karácsonyra hallgassanak el a fegyverek, a lövészárkokban az emberek énekeltek. A karácsonyi dallamokat a szembenállók felismerték, és ők is énekelni kezdték a saját nyelvükön.

Az emberek értették, hogy nem lehet használni a fegyvert, az ellenfelekből emberek lettek. Ezt fejezi ki az emlékmű – mondta.
Szemerei János hangsúlyozta, hogy karácsony csodája az, hogy az ellenségek meg tudnak békélni, hogy felfedezik, a másik ember nem az ellensége, hanem a testvére.

Elmondta, hogy a karácsonyi történet tele van ellentétekkel, hiszen a karácsonyi történetben a sötétség és a világosság együtt szerepel, a sötétségben ragyog fel a betlehemi csillag, amely vezeti a bölcseket.

Megjelenik a történetben a kicsiség és a hatalmasság, a szegénység és a gazdagság. „Feszültségek húzzák-vonják ezt a történetet, de ami a legérdekesebb, hogy ebben a karácsonyi történetben az ellentétek valahogyan mégsem robbanáshoz vezetnek, nem szikrákat hánynak”, hanem valami más történik – mondta.

Hozzátette: az evangélium, a karácsonyi és a Krisztusban kapott jó hír elmondása formálhatja az embereket, mert a megtapasztalt szeretet meg tud változtatni.

Nemcsak a lövészárkokban, hanem a mi saját életünkben is, mert azok a feszültségek, amelyeket néha látunk a világban a nemzetek között, ami a történelemben megjelent a felekezetek között, ami megjelent a különböző népcsoportok, családok között és családon belül is, azok feloldhatók – mondta.

Szemerei János fontosnak nevezte, hogy megértsük: a karácsonyi gyermek elhozta a kegyelmet, elhozta a békességet, de az igazán nagy dolog még ezután történik, mert Jézus Krisztus a földi szolgálatát elvégezve előrement, hogy helyet készítsen övéinek.

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az éjféli mesén arról beszélt, hogy a valódi szeretet és a kényelmet mindennél többre becsülő önzés ellentmond egymásnak.

(MTI)