Nem tudom munkám tárgyát, az embert, az »ő« és »én« indivíduma nélkül értelmezni. Ez a folyamat az egyénből indul ki, végigkíséri őt a társadalom irányába mutató kötelékeken, mellérendeli az egyén szükségletrendszerét, amit kiegészít az enyémből fakadó hasonló egységekkel. Ez a párhuzam köt azokhoz, akiknek segítek, és rajtuk keresztül kapcsolódom a szervezeti szintekhez, melyekben akár magukért a szervezetekért és a tágabb egységekért tudok elköteleződni
– ezek a mondatok Juhász Péter Pál egyik életrajzából valók, amelyeket szombati cikkében a 444 ismertetett.
A Szőlő utcai javítóintézet egykori, jelenleg letartóztatásban lévő igazgatója 2010 óta volt a posztján. Május 29-én letartóztatták: többek között emberkereskedelemmel, kényszermunkával és közfeladati helyzettel visszaéléssel gyanúsítják más kollégáival együtt. A gyanú szerint például prostitúcióra kényszerítettek két, gyermekotthonban felnőtt, nehéz sorsú lányt, akik az adminisztráció szerint a javítóintézet munkatársai voltak, de valójában a testükkel kellett pénzt keresniük. Juhász a kilencvenes évek közepén kezdett el dolgozni gyermekfelügyelőként, majd szociális munkásnak tanult. 2002 és 2005 között a Magvető utcai befogadó lakásotthon vezetője volt. A Válasz online júniusi portréja szerint felemelkedése összefonódik a Fidesszel, „gyakran megfordult az állami média vallási műsoraiban, számos interjú és portré jelent meg róla, amelyekben kizárólag pozitív színben mutatták be, gyakran nagy tisztelettel.” A 24.hu írta meg részletesen és dokumentumokkal alátámasztva, hogy Juhászt 2009-ben fegyelmivel távolították el a gyermekvédelemből egy 16 éves gondozottal való, a gyermekvédelem szabályrendszere szerint helytelennek ítélt kapcsolata miatt.
A 444 most Juhász 2015-ös önéletrajzából tett közzé részleteket. A „Szakmai bemutatkozás” című fejezet például így kezdődik:
A Józsefvárosban nőttem fel, Molnár Ferenc tolla által jól ismert Füvészkert közvetlen szomszédságában, egy három utcával határos, kalandokat rejtő telepen, ahol édesanyám révén volt szolgálati lakásunk.
Hasonlóan lírai stílusban folytatódik az önéletrajz:
A végeláthatatlan téglakerítés nem csak telekhatár volt, hanem két eltérő lét határa. A tágas világos kertes ház az összkomfort innen, és a falon túli szobakonyhák, zsáklakások, alagsori doh sajátos világa. Persze gyerekként sem kerítés, sem a társadalmi különbség nem volt akadály, a barátságok s szerelmek minden környékbeli gyerek számára ugyanazon grundokon szövődtek. Az elfogadást, mint alapértéket otthon tanultam, bárkit is vittem haza, anyám mindig jó szóval, meleg teával invitálta, és ha az élet úgy kívánta, volt helye az asztalnál is.
A 444 Juhász Péter Pálnak két önéletrajzát is megszerezte, az egyik 2014-ből, a másik 2015-ből való. Ekkortájt Juhász már a Szőlő utcai javítóintézet igazgatója volt. A portál szerint a dokumentumok között minimális tartalmi eltérés van. A két önéletrajzból minden korábbinál teljesebb kép rajzolható meg az egykori igazgató szakmai pályafutásáról. Akadnak meglepő újdonságok is, így például Juhász az önéletrajzaiban azt írja:
A 444 felidézi: ebben az időszakban ezeket a minisztériumot fideszes politikusok vezették, az Ifjúsági és Sport Minisztériumot Deutsch Tamás, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumot Gógl Árpád 2001-ig, utána Mikola István.
Juhász azt állítja az önéletrajzában, hogy 2000 és 2001 között részt vett a Nemzeti Stratégia a Kábítószer Probléma Visszaszorítására szakmai anyag előkészítésében. Juhász a 2002-es kormányváltás után nem kapott minisztériumi (mellék-)állást, legalábbis az önéletrajza szerint csak 2010 után jutott ismét szerephez: 2010-től 2011-ig a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak is bedolgozott, majd az akkori nemzeti erőforrás miniszter, Réthelyi Miklós kinevezte a Szőlő utcai javítóintézet igazgatójává 2011 augusztusában.
Önéletrajza szerint „a tágabb szakmai térben és a Szőlő utcában szerzett tapasztalatokkal felvértezve” mondott igent 2012-ben arra a „megtisztelő szakmai felkérésre”, hogy segítse a „Javítóintézeti ellátás biztosítása fiúk részére a Dunántúlon” című szakmai projekt megvalósulását.
Juhász önéletrajzának egyik érdekes eleme, hogy utal benne az üzleti szférában szerzett tapasztalataira, konkrétan „irányítási, menedzselési tapasztalatokra”.
Az önéletrajzát a következő gondolatokkal zárja:
A szervezeten keresztül újabb személyek lépnek be a viszonyítási és kapcsolati rendszerembe, akik akár mint munkatársak, akár mint gyerekek a tényleges interperszonális kapcsolatokon keresztül válnak az elköteleződés, ragaszkodás, segíteni akarás, immáron kétirányú folyamatának részesévé. Az intézmények felé való elköteleződés a struktúra jobbítása, eredményesebb működtetése, akár fejlesztése nyomán realizálódik szakmai életutamban, melynek kutatások, nemzetközi kapcsolódások, vagy bármely más aktuálisan kihívást jelentő szakmai munkában való részvétel ad extra potenciált.
