Magyar Péter következett, aki „árad a Tisza” skandálása fogadott.
Ma reggel 7 órától a Balatonőszöd vége táblától a Kötcse tábláig sétáltam fiatalokkal. Ez egy dimbes-dombos tíz kilométeres út – de nekünk, magyaroknak tulajdonképpen az elmúlt húsz évet is jelenti. Húsz évet, két évtizedet, amit elvesztegettünk. Húsz év, amelyek hazánk talán legszebb évei lehettek volna. Két évtized, amelynek a fejlődésről kellett volna szólnia
– kezdte beszédét Magyar.
A reggeli út szerinte az újkori történelmünk rövid rajza, amit két ember, két politikai korszak rajzolt ránk:
Őszöd a hazugság politikáját jelentette. Kötcse pedig a cinizmusét. Két ember, két stílus, két párt, két korszak – de közös eredménnyel: egy vesztes Magyarországgal.
Az egyik baloldalinak, a másik jobboldalinak hazudta magát, mondta. „Az egyik balról, a másik jobbról ölelte Putyint.”
Szerinte mindketten félistennek gondolták magukat, azt hitték, nekik mindent lehet. Soha nem a nemzeti egységben, hanem mindig a megosztásban gondolkodtok.
